Németh Lajos nevezte így ezt a hirtelenlehülős, szeles, esős időt. Egyébként pedig egy kedves, nyugodt őszi leltárt szerettem volna készíteni, arról, hogy milyen jó ősz (volt) ez. De a maradék levelet is lefújta ez a fránya front. Hát, ide figyelj, te front!

• jó sütőtökleveseket ettünk,
• lombok összegyűjtve és elszállítva kollektívan a faluból,
• kert felszántva, fűszerkert felásva (általam) ... és nézegetve, nosztalgiázva,
• évelő fűszerek visszanyírva (jó, még néhánnyal küzdünk, te front),
• kinti játékok a kamrában,
• fűszerek eltéve - most azon dolgozom, hogy mennyiségük miatt jobb tárolási módszert találjak ki,
• káposztás ételek voltak, vannak, lesznek (főzelékben, tésztához, nyersen),
• elkezdtem varrni, egyelőre a lakást csinosítgatom,
• láttuk az őszi Balcsit (szeretnivaló így is...),
• Csengével bokáig gázoltunk a levelesben,
• és már a tavaszra is készülök: 10-15 cm-es hajtásai vannak az őszi fokhagymának és lilahagymának (utánanéztem, mit lehet ősszel vetni, igen, ősszel, vetettem, figyelem, szedek is...?).

Sajnos... kimaradt a szőlő- és fügelekvár, még nem találtam egy jó leveses könyvet és a férjemmel sem néztem meg egy jó filmet (de már itthon van). Ó, és a csurgai kastélyparkban sem sétáltam, az olyan szép így ősszel...

De most jön még!

• brokkoli-krémleves (figyeljük az árát, de nem igazán mozog sajnos),
• forralt boros esték (néha már délután),
• finom csokik (hahó, Szent Miklós, gondolhatnál majd rám is... és ezúton üzenik a feleségek a párjaiknak is, hogy szeretik a finom csokikat).

Nekem olyan nehezemre esik kimenni az őszből... vagy a kert közeléből... Sokszor a friss fűszerek, gyümölcsfák, a fóliasátor jár az eszemben. Jóval kevesebbet vagyunk kinn, Csenge sem szeretne kimenni, én meg csak nézegetek kifelé. Annyi mindent adott ez a tavasz és nyár...

Emlékszem az első tavaszi fűszeres ételekre, a borsikafű aromájára, a földi munkákra, a fóliabeli vetésre. De eszembe jutnak az első blog-élményeim. Leginkább arra gondolok szívesen, amikor Csengével tettünk-vettünk kinn. Azért nem lettem kertlakó, a fűszerek nagyon önállóak tudnak lenni, de így is jó visszagondolni. És úgy érzem, hogy nagyon nehezen engedem el mindezt. Úgy gondolom, még javában tart az év. Talán a jövőtől is tartok egy kicsit... Sikerül-e kijutnom jövőre a piacra...? Hogyan lehetne a szárítást megoldani...? Csomagolás...? És mellette a tanítás...?

Most köd jön. Van varrnivaló, akadnak ilyen-olyan anyagjaim, találok is. Tervezgetek, megtorpanok, és szomorkodok, Ősz...

És dacolok: hiszen itt a rozmaring, a zsályával is kezdhetnék még valamit, a hétvégén kakukkfüvet szedtem a húshoz. Novemberi kakukkfüvet, s ez visszahozott valamit, férjem keresett is valami bort hozzá rögtön. Még a nyári szalmakalapos dísz is kinn van. Nem, Ádvent, még nem jöhetsz. Majd annak is meglesz az ideje.

Vannak számomra olyan zenék, zeneszámok, amelyek hallatán valahogy a fűszerek jutnak eszembe vagy arra gondolok, hogy akkor most megyek és készítek valami fűszeres ebédet vagy vacsorát. Elindít, motívál. Nem sok ilyen zene van, mert ez valamivel többet nyújt, mint hogy tetszik vagy jól hangzik. Van benne valami plusz, ami a fűszerekben is megvan... A dallam, a klipben a zenekar, nem tudom. Ha meghallom, arra gondolok, hogy most főznöm kell! Eddig három ilyen akadt:

Cesaria Evora zenéje,

Caro Emerald: A Night Like This (a Back It Up sem rossz),

Train: 50 Ways To Say Goodbye.

A legutóbbi Borvacsora c. műsor igazi nagyágyúkat hozott: Kovács Ákos, Polgár Judit és Bock József voltak a vendégek. Ehhez méltóan a férjem Weninger&Gere 2007-es Cuvée Phoenix-ét nyitotta fel aznap este. Csak úgy, hétköznap...  És ehhez méltóan most egy-egy olyan gondolatot emelek ki a műsorból, amely "abszolút"  és a minőségre utal.

"Nemcsak a minőség a fontos, hanem azt mindig fokozni kell." (Bock József)

"Rájövünk arra, milyen munka, odaadás van a borban." (Kovács Ákos)

"A helynek megfelelően, a bornak tiszteletet adva jelentek meg a bemutatón." (Bock József)

"Egyáltalán nem mindegy, milyen jelek mellett, minek az égisze alatt történik valami egy ember életében." (Kovács Ákos)

"Szépen meg tudja fogalmazni a mondanivalóját a borról. (...) Egységes képet tud felmutatni a villányi borvidékről." (Kovács Ákos Tiffán Zsoltról)

"A sikernek az is előfeltétele, hogy örömmel végezze ezt a munkát (...) van valami bennünk, ami a felszínre akar törni." (Kovács Ákos)

"Ha nem ér annyi kudarc, amíg a sikerhez elész, a  siker sem lesz jóízű." (Polgár Judit)

"Én azért csináltam, mert élveztem, amit csinálok. Élveztem a munkát, a sok barátot..." (Bock József)

"Vannak rossz döntések és jó döntések. Hogyan döntjük ezt el? Van egy könyv a világon... az segít." (Kovács Ákos)

"Ha nem tudod a picit megbecsülni és arra építkezni, akkor nem lesz jó." (Polgár Judit)

"Apu mindig azt mondta: ha magasra teszed a lécet, azt akarod megugrani, de ha alacsonyra és átugrod, annál magasabbra már nem nagyon akarsz ugrani." (Polgár Judit)

Ezúton szeretném köszönteni a Szilviket, elsősorban a blog életében fontos három Szilvit.

Egyikük egyik régi barátném, földim, Szilvi. Különös ismertetőjele, hogy megöleli a barátait, ismerőseit, vagy azt, akin látja, hogy szüksége lenne rá, és alapból a Földet is át szokta ölelni. Egyébként pedig a természet gyermeke, három szép gyermek anyukája és Tibi felesége. Nagyszerű teremtés, hittel teli családból. Kell ennél több?

Másikuk is egy régi barátnőm, Szilvi. Kedves, érzelmekkel teli és egyben maximalista fiatalasszony. Ottjártunkkor levendulaillatú, szirmokkal teli meghívót kaptam Tőle egy sétára. Vadászfeleség, gombás, fácán- és egyéb vadétkek tudója, férjével, Bélával együtt. Most éppen várakozó állásponton van: kisbabát hord a szíve alatt. Jó helyre születik...

Végül van egy újdonsült ismerősöm is, Szilvi. Fantasztikus lekvárok és szörpök feltalálója, de elsősorban anyuka, feleség a Bakony alján. Ja, és általában hatalmas mosollyal járja a vidéket :-)

Kedves Szilviák! Köszöntelek Benneteket!

Azért nem kell annyira utálni a sütőtököt szegényt. Erősen elgondolkodtam, ahogy most halloween-kor láttam az ellenzők véleményét, hogy igen vagy nem, de a dolgok ennél árnyaltabbak. Nem, mert nem magyar szokás és már most nem szeretem a választ egy gyereknek feltett kérdésre: Mondj magyar ünnepeket!  Húsvét, Valentin-nap, Halloween... Brrr. De Csengének nagyon tetszenek ezek a látványos zöldségek, ahogy felbukkannak itt-ott, másrészt angoltanárként nem lehet kivonulni a világból. Szerintem egy szülőnek az is feladata, hogy elmagyarázza a gyermekének mindezt, a hátterét és dűlőre jutni. Egyébként tavaly faragtam lámpást - szivecskékkel, nem rémekkel, idén nem.

Amúgy pedig nálunk már hozzátartozik az ebédhez hetente egyszer a sütőtöklevesssss - tökmaggal. Nagyon szeretjük. Megsütjük, megfőzzük, leturmixoljuk, megesszük + fűszerek, egyéb. Közben pedig  lehet bekészíteni a libacombot Márton-napra :-) A sütőtök után ő sül amott lenn a sütőben, mi pedig... pl. beszélgetünk. Vagy pl. töklámpást faragunk (vááá, ez csak rémisztgetés volt) :-) Előbbi jobb.

Szóval:

1. Megpucoljuk a sütőtökünket (macerás!, de lebegjen a szemünk előtt, hogy finom lesz) és apró kockára vágjuk. Sütőlapra tesszük, meglocsoljuk olajjal és kb. 35-40 percig sütjük 200 fokon.

2. (Olíva)olajon kb. 5 g gyömbért pirítunk, ráburítjuk a megsült sütőtököt, kicsit pirítjuk,  felöntjük kb. 1 l vízzel, forrás után fél leveskockát teszünk bele. Sózzuk, borsozzuk. (Ha nem őrölt gyömbérünk van: meghámozni és lereszelni 5 dkg gyömbért.) Tovább főzzük kb. fél óráig.

3. Összeturmixoljuk, majd visszatesszük és kb. 1-1,5 dl tejföllel "behabarjuk". (Bizonyára sokféle sütőtökleves-recept létezik, forrásom: Blikk Nők 2011. november.)

Az a bizonyos egyéb: tökmag, tökmagolajon lepirított kenyérkocka - utóbbi férjem találmánya, nagyon finom.

+ 1 info: Fenti recept 1 kg tökhöz van. Egy nagyobb sütőtökből bőven kikerül, a maradék kockára vágva mélyhűtőben eltartható és tetszőleges időpontban felhasználható. Egyébként pedig idén mi már egy deka tököt nem vettünk, ezt is vetettünk a kertben tavasszal, így még mindig kinn várakozik 3 kisebb darab (bár nem olyan hatalmas és nem olyan édes, mint a német bolti) és valóban többször is ettünk már. Na, azért végülis a halloween hozta helyzetbe a sütőtököt...

Tökjó!

Csak így szoktam megszólítani őket. Kedves teremtések... Sohasem volt felhőtlen velük a viszonyom: "Szorítsuk vissza őket!" - egyenesen ezt szerettem volna, amikor ide költöztem. Pedig hasznosak, bíznak bennünk, bár egy kicsit koszos népség.

Amikor nyáron a kaput festettem, kiváncsian nézték, mi ez az új szín, ez a szag... A végén már csak rezignáltan tűrték a munkám, elvoltunk egymás mellett. Mert nagyon kiváncsiak tudnak lenni. Szeretem, hogy értékelik az igyekezetem, ha adok nekik valamit. Ennek örülök, és köszöntöm őket. Fontos dolog: egy fickó közöttük igazi egyéniség lehet (!). Ezt ők is tudják, olyankor a viselkedésük is megváltozik. De a fickók sajnos rövid életűek, legalábbis nálunk.

Akkor üdv, csajok! Köszi a tojást és a husit is!

Éljen a szabadtartás (noha kicsit koszos munkával jár), az 1-sel kezdődő tojásszámok és azok a kofák, akiktől pl. az apukám vásárol ilyet!

Tegnap elmentünk egy festményvásárra. Valószínűleg minden városban akad ilyen néha, most még ide, kis falunkba is jutott a szórólapból: kortárs festők műveinek vására. Nem, nem vet fel minket a pénz, hogy százezrekért festményt vegyünk, csak egyre járt az agyunk a férjemmel: mi lenne, ha egyszerűen csak megnéznénk.

Tehát vasárnap délután, zimankó, óraátállítás után irány egy iskola folyosója, különterme.

Tájképek, kisvárosi részletek, aktok, puszta, virágok, arcképek... Ingerek. Jók!!! Férjem szerint annyira egysíkú dolgok érnek bennünket, átlagembert, hogy nagyon jó volt látni ezeket a festményeket.

Hm... Pozitív ingerek igenis vannak.

Egy napunk történései

Felkelünk kb. fél 8 - 8 körül. Csenge is ébredezik, bár talán az esős idő miatt most ő ébred utoljára. Felöltözünk, férjem kimegy faaprólékot vágni, begyújt a konyhában a sparheltbe, hogy mire mi megyünk, meleg legyen. Megreggelizünk: van saját készítésű padlizsánkrém is, sajt, egész jó kenyér a közeli boltból. A teavizet és Csenge tejét is a régi sparhelten melegítjük.

Esik, néha szakad az eső, kimenni nem lehet. Csenge négy plüssmackóval játszik - pelenkázza őket, öltözteti, beszélgetnek, vagy talál egy társasjátékot, azzal játszik. Ebédet főzök: gombalevest (tegnap ahogy beértünk a városba, megláttuk, hogy vargányát árulnak, juhejj, nyomban beszereztük a hozzávalókat még). Férjem és Csenge elmennek a helyi kisboltba néhány dologért a tésztához. Eláll az eső, de aztán újból szemerkélni kezd. Kész az ebéd, ebédelünk - hmmm, más ez a vagány vargánya, mint egy városi csiperke... Ebéd után Csenge alszik. Férjem a térképet böngészi, én a házat. "Kedves néni lakhatta" férjem szerint, valahogy úgy érzi.

Már nem esik. úgy döntünk, kimozdulunk. Előtte begyújtunk a kályhába, hogy meleg legyen, mire megjövünk. Átmegyünk a szomszéd faluba: tökös-mákos rétest szeretnénk enni!!! Lelombozódunk, sajnos csak nyáron árulnak. Sebaj, vegyünk tökolajat. Az sincs, nincs otthon az olajütő. De látunk zöld domboldalakat, pipáló erdőket, hatalmas kutyákat. Csönd van. Valami időtálló békesség ez, ahová mindig visszavágyik az ember. Mindig...

Elmegyünk a fürdőbe, Csenge nagyon jól érzi magát. Közösen lecsúszunk a piros csúzdán, ücsörgök a térdig érő gyerekmedencében, csobog mindenhonnan a víz, férjem addig úszik egyet. Aztán szedelőzködünk, megyünk vacsorázni: férjem marhapörköltet eszik gánicával, én camambersajttal és aszalt szilvával töltött pulykamellet. Egyszer élünk... Már beesteledik. Autózunk hazafelé, át az erdőn visz az aszfalt.

Hazaérünk. "Jé, itt a róka!" - kiállt fel a férjem, Csenge is kiváncsi Borókára. És tényleg: szaglászik, nézelődik, vár, szoktak neki adni valamit. Itt lakik az erdőszélen, egyszerűen eltűnik, majd visszajön. Este még sokszor kikukkantunk, még mindig ott van.

Jelen helyszín: 2012. októbere, Őrség.

Múltja: van.

Jövője: ? rajtunk is múlik.

Az ötlet a Fűszernövények (dr. Paul Seitz) könyvből származik - Saltimbocca olasz ételkülönlegesség alapján. A csirkemell a mélyhűtőben hevert. A zsálya két nagy bokorral növöget a kertben. A családnak pedig ebéd kellett.

1. Csirkemellet (éppen csontos) megmosni, fölösleget levágni.

2. Bevágni két oldalról és beletenni zsályaleveleket, sonkát - ízeset, finomat! (ne a bolti gépsonkára gondoljunk, egyébként pedig ha jó minőséget veszünk, kevés is elegendő). Ne spóroljunk a zsályával, de tartsunk be egy határt, itt arra gondolok, hogy a túl sok sem jó, esetleg már tolakodó lehet.

3. Süssük elő mindezt a serpenyőben - óvatosan helyezzük bele.

4. Tegyük át egy tepsibe / tálba és tegyünk rá is zsályaleveleket.

5. Süssük meg a sütőben! Az elején fóliával takarjuk le, hogy ne égjen meg a tetején a zsályalevél és a hús se.

Tálalás: rizs / krokett, savanyúság (ne túl erős, határozott ízű legyen, hagyjuk érvényesülni a zsályát).

Eredmény: szokatlan, de ízes étel. Ismerkedjünk a zsályával, ne csak mint gyógynövény (férjem rendszeresen fogyasztja telente teába), hanem úgy is, mint fűszer. Finom ízt ad a húsnak (megenni nem muszáj).