Nehéz márciuson, télen van túl a többségünk. Kaptunk hideget... meleget nem sokat.

Tele van a fejem hírekkel, havas képekkel, házhoz menő politikusokkal, Ciprussal, gazdasággal, nyuszikkal, pasztell színekkel, nagyszerű dekortippekkel, vetőmagokkal, szomorú arcokkal. És tele vagyok a hibáimmal, a rossz ötleteimmel, a jó, mégis bizonytalan ötleteimmel, a sérüléseimmel, a szürke kabátommal, a nem használt szoknyáimmal, a tavalyi tavasz és nyár emlékeivel, drága Csengémmel, családommal...

Nagyhét van. Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat. Legyen most csönd, legyen rend ebben.

Tamás atya, falunk plébánosának ötletén elindulva néhány napon át csöndben leszünk itthon, nem kapcsolunk be tv-t, számítógépet, beleolvasunk egy Könyvbe és rendezgetjük a dolgainkat, gondolatainkat, készülődünk. Aztán vasárnap reggel fehér terítőt teszünk föl, földíszítjük az asztalt a reggelihez és megyünk tovább. (Esendő vagyok, lehet, feladom közben... de nem... valami legbelül erre a csönd felé húz engem...)

Húsvét jön, jót hoz, úgy várom.

Csenge gyerek a hófúvásos fűszerkert tetején combig hóban :-)

Át a kakukkfű-bokrokon, tovább a néhai korianderig, ánizsig, majd keresztül a levendula-bokron, a metélőhagymán. Végül megállt a lestyán tetején :-)

Egy nap a múlt héten kinéztem a konyhaablakon és régi ismerőst vettem észre: egy galambot. Már tavaly is járt itt otthont keresve, együtt teregettünk néha, figyelt minket a fészkéből, ahogy az udvaron mocorgunk. Édes tavasz volt a tavalyi... tele fűszerillattal, tervekkel :-) Aztán egy vihar után elment, üres lett a bokor.

Most ismét március van. De hideg, elfáradtam már ebben, és néhány dolognak is súlya van már. És ahogy készítettem a reggelit, észrevettem, hogy sokat sürgölődik egy galamb a terasz körül. És nagyon megörültem! Találkoztam vele többször is, fészket rakni jött. De már tudtam, hogy cudar idők jönnek. De a galamb maradt múlt héten is, és most is. Ring a bokron rezzenéstelenül.

És elgondolkodtam: egy év... Fűszerek, blog, éjszakai séta, Őrség, varró-tanfolyam, gyes...Van ilyen sűrű pillanat néha - belátsz a nagy színfalak mögé... és a magad életébe...

És egy apróság

Néhány éve két galamb lakik az udvar és a kert valamelyik fáján. Nem sokkal esküvőnk után figyeltük meg őket. Elneveztük őket: Béke és Remény. Nem tudhatjuk, egyikük-e, de "hite van", ez tény.

Nem, még nem rajt, de itt az első munkás hétvége.

Az idő még nem engedi, hogy vessünk is, de kezdhetjük az előkészületeket. Mert még nem biztos, hogy kibírnák a hideg földben a magok, de a kellő pillanatot nehéz elkapni. A kellő pillanat pedig lehet, hogy jövő héten már eljöhet - szelet mondanak, napsütést, ami melegítheti és száríthatja a földet és lehet az első magokat vetni (pl. mák). Nos:

• a földet kapálógéppel végigkapálni, "simánkapálni", gereblyézni, ásni (Szilvia szerint megtudhatjuk, hogy vannak izmaink :-)  ),
• megtervezni: hol mi legyen,
• még egyszer átnézni a magjainkat! - miből kell még, elég van-e a meglévőkből, megnézni a leírásukat - fajtájuk, nagyságuk, érési idejük (korai, középkorai avagy kései), igényeik, van-e esetleg valakinek termésről szedett magja (kérni), elmenni a kertészboltba és választani egy különlegeset "csak úgy" (zöldséget, virágot, fűszert),
• előkészíteni a fóliázáshoz a következőket: vázak, fólia, avagy ablakkeret, tégla, esetleg eszkábálni egy ládafélét, amire fóliát tehetünk - egyáltalán: átgondolni, hogy hová kerül, mekkora legyen,
• ja, fóliát is venni a kertészboltban,
• kertészszerszámokat átnézni (tisztításuk, javításuk, nem árt, ha van egy jó metszőollónk),
• és végül sóhajtozni a kertkapuban: lesz majd friss retek, saláta, paradicsom, fűszer...

(Nálunk egyelőre ennyi a muníció, de néhány mag még hiányzik.)

Viszlát, Tél!

Köszönjük, hogy vacogtató volt, mégis talán kevesebb gáz fogyott a fűtéshez.

Köszönjük, hogy többször is hóembert építhettünk a gyermekeinknek.

Köszönjük, hogy a nyár ízeit felidézhettük: a hagymalekvárt a pecsenyéhez, a szederlekvárt a piritóson, a borsót, babot, répát a levesben, főzelékben, a fűszereket az ételekben...

Köszönjük, hogy szép pillanatait láttuk a téli természetnek.

Köszönjük a szánkózást.

Köszönjük, hogy többet lehettünk együtt a kályha melegénél.

És hello, Tavasz!

Köszönjük az első virágokat! Már most szeretünk.

Várjuk az illatokat, színeket, kirándulásokat, a Nap melegét.

Várjuk a földet a kezünkön, hogy szórhassuk a magot.

Várjuk, hogy a gyermekeink is bekapcsolódjanak majd, ha szeretnének.

Várjuk a találkozásokat, új arcokkal és régi ismerősökkel, barátokkal.

Várunk születő kisbabákat.

Reméljük, sok jót hozol, és kapunk erőt a nehézségekhez is.