Nehéz márciuson, télen van túl a többségünk. Kaptunk hideget... meleget nem sokat.

Tele van a fejem hírekkel, havas képekkel, házhoz menő politikusokkal, Ciprussal, gazdasággal, nyuszikkal, pasztell színekkel, nagyszerű dekortippekkel, vetőmagokkal, szomorú arcokkal. És tele vagyok a hibáimmal, a rossz ötleteimmel, a jó, mégis bizonytalan ötleteimmel, a sérüléseimmel, a szürke kabátommal, a nem használt szoknyáimmal, a tavalyi tavasz és nyár emlékeivel, drága Csengémmel, családommal...

Nagyhét van. Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat. Legyen most csönd, legyen rend ebben.

Tamás atya, falunk plébánosának ötletén elindulva néhány napon át csöndben leszünk itthon, nem kapcsolunk be tv-t, számítógépet, beleolvasunk egy Könyvbe és rendezgetjük a dolgainkat, gondolatainkat, készülődünk. Aztán vasárnap reggel fehér terítőt teszünk föl, földíszítjük az asztalt a reggelihez és megyünk tovább. (Esendő vagyok, lehet, feladom közben... de nem... valami legbelül erre a csönd felé húz engem...)

Húsvét jön, jót hoz, úgy várom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.