A hosszú tél nem múlt el kis változások, ajándékok nélkül. Mindig örültem nekik...

Van köztük egészen új és akad váratlanul előbukkant régi tárgy is. Utóbbira ránézek, eszembe jut az az idő, amikor fontosak voltak nekem, használtam őket. Pár éve, néhány éve, 10 éve... És mintha tükröt tartanának és kérdeznének:

Mennyit és miben változtál azóta? Hű maradtál önmagadhoz? Miféle újdonságaid vannak? Ki ez a gyermek? És ki ez a férfi? És Te tudsz főzni...? Stb.

Az újakra is jó nézni, mert úgy lettek, hogy egyrészt jól döntöttem a vásárlásukkor, másrészt nagy része van benne a férjemnek, aki hagyta, hogy kibontakozzak, szabad kezet ad nekem jópár dologban, harmadrészt, akitől kaptam, jól választott.

:-)

Egy tea- és kávékészítő - mert nagyon szeretek teázni.

Egy polc a konyhában - hogy ne "csak" egy szimmetrikus nagy falunk legyen.

Két tál - nem túl nagyok, de pl. kétféleképpen ízesíthetek egy adott ételt, netán kétfélét is süthetek.

Egy levendulás tányéralátét (nem tudtam otthagyni).

Egy Bogi feliratú csuporféleség - még az egyetemi évekből... hajjaj...

Egy varrós-sarok - szintén kis polcokkal, kalappal, szalagokkal, csipkékkel, férjem festményével...

Egy helyére került régi bútordarab - mert jól mutat a rózsaszín fal előtt (az előszobánkban).

És a gitárom - el volt törve, lemondtam róla, virágot szerettem volna ültetni bele, de a férjem megragasztotta, és újra szól. És tényleg folyton emlékeztet valamire...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.