Ez a bejegyzés először a fóliasátor felállításáról, hasznáról szólt (volna). Meg arról, hogy a vetés után egyszer aratás jön, és az milyen jó. És arról, hogy a tavasz szép. De... az idei év egyelőre egy végtelennek tűnő telet, egy kb. egy hetes tavaszt hozott, majd rögtön nyarat. Hiába volt a tervezgetés, rögtönözni kellett:

• legyen-e egyáltalán fóliasátor? Legyen.
• a fűszerkert áttelepítése - oka: az olvadás során a szomszédban tartott disznók felől a kert közepéig jutott egy hosszú trágyafolyás :-(
• férjem mozgásszervi problémái a metszés után, így gyorsan mindenfélét elvetni,
• a "nyár" során a föld megcserepesedett és nem kelt ki a bazsalikom, így aztán újravetés,
• öntözés minden este,
• tapasztalatszerzés a helyi talaj minőségéről (nagyon rossz: agyagos),
• mindeközben a levendulabokrok metszése (kisebb karcolások árán).

De apai nagyapám (aki a Don-kanyart is megjárta) a küzdés szellemét hagyományozta rám. És különben is: gyönyörű a citromfű, a szurokfű, nagyon finoman lehet a borsikafű első zsenge hajtásaival fűszerezni, van fűszervaj, retek a kísérleti üvegházból... és a májusi esők után nagyon szép ilyenkor a kert.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.