Vannak évek, amikor gyorsan bekap valamit az ember, legyen szó reggeliről, ebédről vagy vacsoráról. És vannak évek, amikor az ember lánya, fia rájön, hogy ha teheti, igyekszik odafigyelni, hogy mit eszik, hogyan (és kivel). További évekről egyelőre nem tudok beszámolni, de úgy gondolom, hogy a minőség egyre fontosabb lesz.

Rövid összefoglaló arról, hogy mit lehet enni reggelire, vacsorára, ha egy kicsit odafigyelünk:

• saját készítésű müzli: tetszőlegesen összeállítható gabonapelyhekből, aszalt gyümölcsökből, olajos magvakból (a joghurtnak sem kell méregdrágának lennie, próbáljuk megtalálni a nekünk ízletest),
• piritós saját lekvárokkal - legyünk kreatívak így nyáron, és tegyünk el mindenféle ízesítésű lekvárt (szegfűszegeset, fahéjasat, furmintosat, levendulásat, bazsalikomosat, kakukkfüveset stb.),
• tavaly ősszel eltett padlizsánkrémes szendvics (majonézzel még finomabb),
• fűszervajjal megkent szendvics, piritós,
• sajtfélék,
• együnk sok idényzöldséget - retekféléket, újhagymát, paradicsomot, paprikát.
• természetesen jöhet a meleg kakaó vagy tej egy finom zsemle, kenyér mellett,
• és sajnos nem tudok lemondani a felvágottas szendvicsről sem, de alaposan megnézem a kínálatot és a tartalmat.

Azt hiszem, a hangsúly az idényjellegen, a saját készítésűn, termesztett (vagy ismert eredetűn) és a tartalmon van. És fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a lecke nincs feladva - mert régesrégen ez nem választható, nem trendi, nem a "természetes eredetű" volt, hanem ez volt a kiindulási pont, mindenki így étkezett. Az alap. Igen, ez az, azt hiszem, ezt kerestem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.