Van egy hely, ahová mindig visszakívánkozunk, a családom, mert van ott valami varázslat, amit még a hároméves kislányunk is megérez: "haza", azt mondja.

Szóval, ha jobban megnézzük az Őrséget...

... tágasnak érezzük.

... lehet, hogy hazaérve gyorsan csinálunk egy vargánya-levest :-)

... látjuk, hogy ott szinte természetes, hogy fűszerkert van a ház mellett.

... szerethetik a gyerekeket, mert sokfelé építenek játszóteret nekik :-)

... még jobban szeretni fogjuk a fákat és magát a fát, mint építőanyagot is - a gerendákat, a göcsörtjeiket, az illatukat... és hogy milyen meleget is tudnak adni.

... látjuk, hogy jó lakóhely is (tudják ezt némely fővárosiak, városiak is, de többségük jól bánik vele).

... hogy van egy Fűszertár nevű hely (ki tudja, sikerül-e nekik boldogulni, de jó a kezdeményezés).

... megtudhatjuk, hogy a csilingelős autó finom fagyit hoz még a szer tetejére is (kicsi hűtőláda az autó hátuljában).

... észrevesszük, hogy itt ugyanúgy ki lehet feküdni egy nyugágyra, mint a strandon, csak egy kaszálón túl a zöld erdőre látunk rá, vagy a szomszédhoz egy kicsit a sok fán keresztül (mást ad, de nagyon jó ott ücsörögni).

... akkor nem látunk mást, mint ami: egyszerű, egyenes, csöndes, kicsit párás, hűvösebb. Nem lehet máshogy látni, próbáltam. Itt nem találtam alternatívát, semmi kicsit rózsaszín, neon, semmi emeletes marhaság. Persze, akad itt is rossz indulat, kicsit erőszakos eladó, tejpor a szomszéd országból. De valahogy mégis haza akar az ember hozni innen valamit: a szabadságot, vagy a motivációt, amit ad. Így éreztem én...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.