Csenge azt az ígéretet kapta tőlem még hónapokkal ezelőtt, hogy a harmadik születésnapjára kifesthetjük mind a tíz ujját. Választhat körömlakkot is. Igen, lehet, hogy elvetemült dolog volt ez egy negyvenes, komoly, templombajáró nőtől, de sebaj. Ez a gondolat is hozzám tartozik, nem csak a bájos levendulák világa, és amúgy is: ne csak komolyan nevelgessük azt a drága gyermeket, tanuljon valami bolondságot is tőlünk. Tehát: tíz ujj befestve és homokozóban hamarosan lekopva... és egyébként körömlakklemosó is beszerezve, mégsem mehet így másnap óvodába (nem lenne jó pont így rögtön az első napokban, ugyanis elkezdte az ovit).

Egy ujjamat nekem is be kellett kennem - és itt kezdődött a bohémság :-) Mert a neonzöld körömlakk bátorságot és bolondosságot adott. Használok néha körömlakkot, de illendően rózsaszínt, világosat. Nem neonzöldet. A legjobb eredmény a kertkapun látszik, amin sokkal jobb kedvvel lépek be azóta, de egyéb apróbb dolgokra is vetemedtem...

Bátorítok minden nőtársamat, hogy éljen az ilyen lehetőségekkel, az élet túl rövid, hogy túl komolyan vegyünk sok mindent. Amúgy pedig emlékezetes történet marad ez így számomra...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.