Tegnap elmentünk egy festményvásárra. Valószínűleg minden városban akad ilyen néha, most még ide, kis falunkba is jutott a szórólapból: kortárs festők műveinek vására. Nem, nem vet fel minket a pénz, hogy százezrekért festményt vegyünk, csak egyre járt az agyunk a férjemmel: mi lenne, ha egyszerűen csak megnéznénk.

Tehát vasárnap délután, zimankó, óraátállítás után irány egy iskola folyosója, különterme.

Tájképek, kisvárosi részletek, aktok, puszta, virágok, arcképek... Ingerek. Jók!!! Férjem szerint annyira egysíkú dolgok érnek bennünket, átlagembert, hogy nagyon jó volt látni ezeket a festményeket.

Hm... Pozitív ingerek igenis vannak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.