Csak így szoktam megszólítani őket. Kedves teremtések... Sohasem volt felhőtlen velük a viszonyom: "Szorítsuk vissza őket!" - egyenesen ezt szerettem volna, amikor ide költöztem. Pedig hasznosak, bíznak bennünk, bár egy kicsit koszos népség.

Amikor nyáron a kaput festettem, kiváncsian nézték, mi ez az új szín, ez a szag... A végén már csak rezignáltan tűrték a munkám, elvoltunk egymás mellett. Mert nagyon kiváncsiak tudnak lenni. Szeretem, hogy értékelik az igyekezetem, ha adok nekik valamit. Ennek örülök, és köszöntöm őket. Fontos dolog: egy fickó közöttük igazi egyéniség lehet (!). Ezt ők is tudják, olyankor a viselkedésük is megváltozik. De a fickók sajnos rövid életűek, legalábbis nálunk.

Akkor üdv, csajok! Köszi a tojást és a husit is!

Éljen a szabadtartás (noha kicsit koszos munkával jár), az 1-sel kezdődő tojásszámok és azok a kofák, akiktől pl. az apukám vásárol ilyet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.