Egy napunk történései

Felkelünk kb. fél 8 - 8 körül. Csenge is ébredezik, bár talán az esős idő miatt most ő ébred utoljára. Felöltözünk, férjem kimegy faaprólékot vágni, begyújt a konyhában a sparheltbe, hogy mire mi megyünk, meleg legyen. Megreggelizünk: van saját készítésű padlizsánkrém is, sajt, egész jó kenyér a közeli boltból. A teavizet és Csenge tejét is a régi sparhelten melegítjük.

Esik, néha szakad az eső, kimenni nem lehet. Csenge négy plüssmackóval játszik - pelenkázza őket, öltözteti, beszélgetnek, vagy talál egy társasjátékot, azzal játszik. Ebédet főzök: gombalevest (tegnap ahogy beértünk a városba, megláttuk, hogy vargányát árulnak, juhejj, nyomban beszereztük a hozzávalókat még). Férjem és Csenge elmennek a helyi kisboltba néhány dologért a tésztához. Eláll az eső, de aztán újból szemerkélni kezd. Kész az ebéd, ebédelünk - hmmm, más ez a vagány vargánya, mint egy városi csiperke... Ebéd után Csenge alszik. Férjem a térképet böngészi, én a házat. "Kedves néni lakhatta" férjem szerint, valahogy úgy érzi.

Már nem esik. úgy döntünk, kimozdulunk. Előtte begyújtunk a kályhába, hogy meleg legyen, mire megjövünk. Átmegyünk a szomszéd faluba: tökös-mákos rétest szeretnénk enni!!! Lelombozódunk, sajnos csak nyáron árulnak. Sebaj, vegyünk tökolajat. Az sincs, nincs otthon az olajütő. De látunk zöld domboldalakat, pipáló erdőket, hatalmas kutyákat. Csönd van. Valami időtálló békesség ez, ahová mindig visszavágyik az ember. Mindig...

Elmegyünk a fürdőbe, Csenge nagyon jól érzi magát. Közösen lecsúszunk a piros csúzdán, ücsörgök a térdig érő gyerekmedencében, csobog mindenhonnan a víz, férjem addig úszik egyet. Aztán szedelőzködünk, megyünk vacsorázni: férjem marhapörköltet eszik gánicával, én camambersajttal és aszalt szilvával töltött pulykamellet. Egyszer élünk... Már beesteledik. Autózunk hazafelé, át az erdőn visz az aszfalt.

Hazaérünk. "Jé, itt a róka!" - kiállt fel a férjem, Csenge is kiváncsi Borókára. És tényleg: szaglászik, nézelődik, vár, szoktak neki adni valamit. Itt lakik az erdőszélen, egyszerűen eltűnik, majd visszajön. Este még sokszor kikukkantunk, még mindig ott van.

Jelen helyszín: 2012. októbere, Őrség.

Múltja: van.

Jövője: ? rajtunk is múlik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.