Végre tavasz van :-) április 10-re... csakhogy végre...

Csizma le, téli kabát le, munkásruhák föl, kertbe ki, magokat elő! Vetés indul.

Kísérletképpen kisebb "fóliasátorral" is próbálkozom. Mert nem tudom elhinni, hogy csak a nagy, hiperszuper fóliákkal lehet boldogulni. A kis méretű is sokféleképpen elkészíthető és használható. Alapja: régi ablakkereteket bányásztunk elő, kerete: tégla, majd deszka.

A téglás mód nem vált be - dűlnek jobbra-balra, ráadásul az ablakkeret is félrecsúszik, ha megpróbálom kinyitni az öntözéshez. Még a márciusi nagy havazás előtt eszkábáltam, arra gondolván, hogy húsvétkor saját retket eszünk majd. Ettünk, de nem sajátot. De a hézagos oldala ellenére a retek nem adta fel, és szépen bújuk. :-)

A deszkás fóliát férjem készítette, könnyen használható - nyitás, öntözés. Ide két-két fajta paradicsom és paprika került.

Szóval, elkezdődött...

Nehéz márciuson, télen van túl a többségünk. Kaptunk hideget... meleget nem sokat.

Tele van a fejem hírekkel, havas képekkel, házhoz menő politikusokkal, Ciprussal, gazdasággal, nyuszikkal, pasztell színekkel, nagyszerű dekortippekkel, vetőmagokkal, szomorú arcokkal. És tele vagyok a hibáimmal, a rossz ötleteimmel, a jó, mégis bizonytalan ötleteimmel, a sérüléseimmel, a szürke kabátommal, a nem használt szoknyáimmal, a tavalyi tavasz és nyár emlékeivel, drága Csengémmel, családommal...

Nagyhét van. Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat. Legyen most csönd, legyen rend ebben.

Tamás atya, falunk plébánosának ötletén elindulva néhány napon át csöndben leszünk itthon, nem kapcsolunk be tv-t, számítógépet, beleolvasunk egy Könyvbe és rendezgetjük a dolgainkat, gondolatainkat, készülődünk. Aztán vasárnap reggel fehér terítőt teszünk föl, földíszítjük az asztalt a reggelihez és megyünk tovább. (Esendő vagyok, lehet, feladom közben... de nem... valami legbelül erre a csönd felé húz engem...)

Húsvét jön, jót hoz, úgy várom.

Csenge gyerek a hófúvásos fűszerkert tetején combig hóban :-)

Át a kakukkfű-bokrokon, tovább a néhai korianderig, ánizsig, majd keresztül a levendula-bokron, a metélőhagymán. Végül megállt a lestyán tetején :-)

Egy nap a múlt héten kinéztem a konyhaablakon és régi ismerőst vettem észre: egy galambot. Már tavaly is járt itt otthont keresve, együtt teregettünk néha, figyelt minket a fészkéből, ahogy az udvaron mocorgunk. Édes tavasz volt a tavalyi... tele fűszerillattal, tervekkel :-) Aztán egy vihar után elment, üres lett a bokor.

Most ismét március van. De hideg, elfáradtam már ebben, és néhány dolognak is súlya van már. És ahogy készítettem a reggelit, észrevettem, hogy sokat sürgölődik egy galamb a terasz körül. És nagyon megörültem! Találkoztam vele többször is, fészket rakni jött. De már tudtam, hogy cudar idők jönnek. De a galamb maradt múlt héten is, és most is. Ring a bokron rezzenéstelenül.

És elgondolkodtam: egy év... Fűszerek, blog, éjszakai séta, Őrség, varró-tanfolyam, gyes...Van ilyen sűrű pillanat néha - belátsz a nagy színfalak mögé... és a magad életébe...

És egy apróság

Néhány éve két galamb lakik az udvar és a kert valamelyik fáján. Nem sokkal esküvőnk után figyeltük meg őket. Elneveztük őket: Béke és Remény. Nem tudhatjuk, egyikük-e, de "hite van", ez tény.

Nem, még nem rajt, de itt az első munkás hétvége.

Az idő még nem engedi, hogy vessünk is, de kezdhetjük az előkészületeket. Mert még nem biztos, hogy kibírnák a hideg földben a magok, de a kellő pillanatot nehéz elkapni. A kellő pillanat pedig lehet, hogy jövő héten már eljöhet - szelet mondanak, napsütést, ami melegítheti és száríthatja a földet és lehet az első magokat vetni (pl. mák). Nos:

• a földet kapálógéppel végigkapálni, "simánkapálni", gereblyézni, ásni (Szilvia szerint megtudhatjuk, hogy vannak izmaink :-)  ),
• megtervezni: hol mi legyen,
• még egyszer átnézni a magjainkat! - miből kell még, elég van-e a meglévőkből, megnézni a leírásukat - fajtájuk, nagyságuk, érési idejük (korai, középkorai avagy kései), igényeik, van-e esetleg valakinek termésről szedett magja (kérni), elmenni a kertészboltba és választani egy különlegeset "csak úgy" (zöldséget, virágot, fűszert),
• előkészíteni a fóliázáshoz a következőket: vázak, fólia, avagy ablakkeret, tégla, esetleg eszkábálni egy ládafélét, amire fóliát tehetünk - egyáltalán: átgondolni, hogy hová kerül, mekkora legyen,
• ja, fóliát is venni a kertészboltban,
• kertészszerszámokat átnézni (tisztításuk, javításuk, nem árt, ha van egy jó metszőollónk),
• és végül sóhajtozni a kertkapuban: lesz majd friss retek, saláta, paradicsom, fűszer...

(Nálunk egyelőre ennyi a muníció, de néhány mag még hiányzik.)

Viszlát, Tél!

Köszönjük, hogy vacogtató volt, mégis talán kevesebb gáz fogyott a fűtéshez.

Köszönjük, hogy többször is hóembert építhettünk a gyermekeinknek.

Köszönjük, hogy a nyár ízeit felidézhettük: a hagymalekvárt a pecsenyéhez, a szederlekvárt a piritóson, a borsót, babot, répát a levesben, főzelékben, a fűszereket az ételekben...

Köszönjük, hogy szép pillanatait láttuk a téli természetnek.

Köszönjük a szánkózást.

Köszönjük, hogy többet lehettünk együtt a kályha melegénél.

És hello, Tavasz!

Köszönjük az első virágokat! Már most szeretünk.

Várjuk az illatokat, színeket, kirándulásokat, a Nap melegét.

Várjuk a földet a kezünkön, hogy szórhassuk a magot.

Várjuk, hogy a gyermekeink is bekapcsolódjanak majd, ha szeretnének.

Várjuk a találkozásokat, új arcokkal és régi ismerősökkel, barátokkal.

Várunk születő kisbabákat.

Reméljük, sok jót hozol, és kapunk erőt a nehézségekhez is.

Már végképp nem tudtam tovább várni: vasárnap ebédre finom fűszeres étel került az asztalra. A rozmaringhoz folyamodtam, van néhány cserepes növény benn, abból vágtam (bár már ők is a teraszon laknak).

Egyszerű kis étel: rozmaringos-olívabogyós hús (rizzsel).

A húst apróra vágtam, olajon lepirítottam, majd kevés vízzel pároltam, amíg puha nem lett. Majd a végén beleszórtam a kis darabokra vágott olívabogyót és néhány rozmaringágat. Nem szeretem a rozmaringot apróra vágni, mert sokan így bizalmatlanabbul eszik, ki-kiveszik belőle a rozmaringot, nem szeretik rágcsálni. Így inkább a végén hagyom, hadd párolódjon, vegye át az ízét. Ezt egyelőre így csinálom, de szeretném kipróbálni, hogyan célszerűbb ezt a fűszert használni, hogy jobban kijöjjön az íze.

Mindezen felbuzdulva ma is fűszereztem egyébként (gombás-sonkás-borsikafüves tészta).

Rövid riportokkal rukkoltam elő nemrég a blogon: a környezetemben élő emberekkel beszélgettem. Nem (csak) azért, mert valami nagy dolgot felmutattak, hanem hogy megismerkedjünk világlátásukkal, és mert értékesek, tehetségesek valamiben – mindannyiunkhoz hasonlóan. Csalódásaink, kérdéseink mellett rövid üzenet ez meglátni a másikban az Embert.

Ezúttal Tóthné Zsuzsa volt riportalanyom. Székesfehérváron él, két (2,5 :-) ) felnőtt gyerek édesanyja, közalkalmazott.

Mi a kedvenc zenéd?

• Most a jazz. De ez változik.

Mit olvasol mostanában? Mit szeretsz olvasni?

• Most egy Philipp Vandenberg-könyvet olvasok, történelmi regények, de ez is változó.

Ha stílus, akkor modern vagy klasszikus?

• Klasszikus.

Mi a kedvenc helyed az otthonodban?

• A konyha. És a fürdőkád, szeretem a fürdőkádamat.

Kávé vagy tea?

• Kávé.

Ha fűszer, akkor...?

• Fahéj.

Mit teszel a pörköltbe, hogy különleges legyen?

• Nem szoktam a pörköltet különlegessé tenni, a pörkölt az pörkölt.

Iszol-e bort vasárnap ebéd után, és ha igen, milyet?

• Csak fehéret és akkor ha van.

Van-e otthon behűtve bor?

• Nincs. Amúgy van. Van! Persze.

Hogyan gondolsz a kertre?

•  Alig várom, hogy mehessek.

Hogyan fejeznéd be: Amit anyám a legjobban készít, az a...

• Sütemények.

Mire emlékszel a nagyszüleidről?

• Süteményekre, az együtt sütésre.

Mi a szüleid legjobb tulajdonsága?

• Őszinteség.

Mire vagy a legbüszkébb?

• A gyerekeimre.

Szoktál-e sétálni?

• Igen.

Hová utaztál el utoljára és milyen érdekes, szép dolgot láttál ott?

• Mohácsra, a busójárásra. A csónakos felvonulás, az érdekes volt... amikor csónakkal átkeltek a Dunán.

Mi a kedvenc úticélod?

• A hegyek! Erdők.

Mit üzensz az utánad jövőknek?

• Menjenek sokat a hegyekbe!

Mi jut eszedbe erről a dalszövegről: "Kezdjetek el élni..."

• Több mindent kipróbáltam az életben és örülök neki. Amiket más kihagyott. Még az ejtőernyőzés vissza van.

Mi volt a legutóbbi jó hír az életedben?

• Ádám, a fiam felhívott egy nap, és azt mondta, hogy kinn van a telken és nyírja a bokrokat. Ez volt a névnapi ajándékom.

Hogy állsz a csokievéssel? Kedvenced?

• Nagyon jól! :-) A Szamos marcipánt nagyon szeretem, de szeretem a konyakos meggyet, a Ferrero Rocher-t is...

Kevéske időmben igyekszem egyik hobbimra is időt szánni: varrok. Illetve próbálkozom, leginkább valamilyen céllal - névnap, meglepetés Csengének, babaérkezésre.

Az eredmények szerények, de az utat nézem, és hogy már egy kicsit jobban megy, mint mondjuk nyáron :-)

 Szoptatós párna megrendelésre

Kötény egy jóbarát névnapjára és Csengének:

Új blog indul gyes-ről, gyed-ről visszatérő anyukáknak. Mivel ez a blog nem alkalmas a témával kapcsolatos hírek, gondolatok megosztására, más helyen szeretnék írni róla. Célom az, hogy képet vázoljak fel arról, milyen ma Magyarországon a munkakeresés egy újrakezdő anyának. Kérem, hogy aki úgy gondolja, hogy ismer hasonló cipőben járót, ossza meg vele a blogoldal címét, várom a gondolatokat, ötleteket. A témának sok oldala, lehetősége van.

A blogoldal címe: Egy újrakezdő anya, azaz: www.egyujrakezdoanya.blogspot.com

(A bejegyzések rendszeressége függ a munkakeresés során előforduló eseményektől, körülményektől, lehetőségektől.)

Köszönöm szépen!