A közeli nagyvárosban minden vasárnap délelőtt bolhapiac van a városi piacon. Végre bementünk múlt hétvégén. Azt ugyan nem találtam, amit kerestem (egészen fura dolgokat keresek, pl. bádogárut, régi huzatokat), de mást igen. Íme a szerzeményeim:

A terítőt egy nénitől vettem (800,- Ft) és egyszerűen rátettem az éjjeliszekrényemre. A kaspót is egy asszonytól (500,- Ft), neki még nincs helye. (Azért nem csak nők árultak, itt csuda fickókkal is találkozik az ember, akadt pl. érmeket árusító bácsi, játékok nagy kupaca mögül kikandikáló árus, és a francia Riviéráról készült eredeti térképet árusító dörzsölt antikos is). Mellesleg fotósoknak nagyon jó téma egy ilyen hely (hahó Tibi, Vendel!).

És miért kell a nyitott szív? Mert az árus portékáját és szemét fürkészve néha szomorú sorsokba is bepillantást nyerhetünk... És mert megláthatjuk a gyermekünk arcán, hogy van ott valami, amit ő nagyon szeretne :-) Csenge egy az ízlés határait suroló süni-figurát látott meg, ami a hátán cipel egy eper-manót :-) Most ott díszlik a fűszerkertjében.

Ismét tessék kiszállni az autóból, buszból, le a bicikliről és tessék kerteket nézni. Lehet titokban, hogy a gazda ne vegye észre, ne vegye tolakodásnak és lehet egészen szemtelenül benézni kertekbe... esetleg beszédbe elegyedni vele.

"Milyen növény ez?"

"Arizónai ciprus."

"És az amott?"

"Az csak egy Araucaria."

(Ez most csak egy rövid móka volt, mivel ma voltunk Csákváron egy ősz kertész arborétumát megnézni. Meleg volt, nagy fű és egy nagy tudású, látszólag tájidegen fajokkal próbálkozó okos ember. Ennyit előzetesben. Vissza a kertekhez.)

Amit látni mostanában: hogy igyekeznek a haszonnövények. Látni, ahogy gondosan elvetette a gazda és szép sorokban fejlődnek, húzza őket a nap, az eső. Igen, nemrég egy kis eső is jutott végre :-)

(Ez a kép útközben készült ballagásra menet.)

 Vajon "Énszilvikém" kertje milyen lehet most...? 

Ő a mi kis kertünk (jelzem, hogy ott a fólia: buja paradicsomültetvény, pára, fülledt fűszersarok...wow):

 Vannak későnjövők is, de őket külön nagyon szeretjük. Valami drága báj van benne számomra...

Ráadásul ott sorakoznak a tulipános teraszunk alatt :-)

És a végére egy rozmaring. Mindig érzem az illatát, ha elmegyek mellette. Ezt mindenkinek kellene tartania a kertjében, áraszt valami kiegyensúlyozottságot, bölcsességet. És nagyon jó illata van...

Mindig is szerettem a teát :-) Kávét is iszom, de a tea az más. Azt nem lehet csak úgy bedobni, gyorsan meginni. Ahhoz le kell ülni, lehet hozzá szép teás csészét, bögrét választani (utóbbi gyűjtésével őrületbe lehet kergetni a családunkat), beszélget mellette az ember, olvasgat... Várni kell, mire jó lesz... Azért nem kell túlmisztifikálni, de tény, hogy máshogy issza az ember.

Végigteáztam a telet, főleg esténként, de napközben is. Most végre van itthoni teafű is: menta és citromfű. Szinte minden este iszom eggyel... Szóval, egy teát...?

Csenge is felsorakozott az esti teázáshoz... :-)

- miért vannak tele a konyhamagazinok olyan hozzávalókkal, amik nem akkor (és nem ott) teremnek, hanem jóval késóbb? Egyáltalán: vannak egész évben termő növények??? Vegyünk idényzöldséget és -gyümölcsöt, lehetőleg helyit!

- miért használnak a gasztrocelebek méregdrága gépeket?

- mi lesz a gasztroműsorokban a cserepes fűszernövényekkel, amikor letép a gasztroceleb egy marékkal róla? (Csilla kérdezi)

- Dear Jamie! Why do you use "ready-to-use" vegetables in plastic bags? / Kedves Jamie! Miért használsz konyhakész zöldségeket műanyag zacskóban?

- Kedves Alexandra és Judit! Miért van ilyen pimaszul jó alakotok?

(Folyt. köv., kérdések mindig lesznek...)

Zsálya - tealány.

Rozmaring - az erős, sikeres nő, avagy bölcs hölgy.

Citromfű - a zöld barát.

Levendula - kreatív csajszi.

Lestyán, tárkony - a megosztók.

Kakukkfű - cserfeske.

Citromillatű kakukkfű - üde cserfeske.

Szurokfű (oregánó) - pizzás fiú.

Borsikafű (csombor) - "a mérleg nyelve".

Körömvirág - természetgyógyász menyecske.

Koriander - Ázsia hangja.

Petrezselyem - a celeb.

Zsázsa - erős egyéniség.

Majoránna - nem kérdés: "a" Major Anna.

Ánizs - sütifiú.

Zamatos turbolya - erdőkerülő.

Bazsalikom - egynyári kaland.

Férj a tél közepén kitalálta, hogy palántázzunk. Aztán aludtuk tovább a téli álmot. (Jó hideg volt, jó sokáig aludtunk...)

Aztán kölcsönkértük a szomszédtól a régóta a kertje végében álldogáló fóliasátor-vázakat egy pohár bor mellett. (Jó fajtával kínált!) Ekkor kezdődtek az első panaszok.

• fóliasátor áll - napokig tartó szél kissé szétzilálja - "na, neeee!"
• magvásárlási dilemma - "melyiket a 238 fajtából...?"
• magok elvetve - miért nem nő már ki???
• palánták nőnek, megnyugotunk - túl sok nőtt ki - pikírozási délutánok,
• a fűszerek megfontoltabban haladnak - hm-hm... ne add fel, Bogi!
• aztán a "mennyi van!" - mi lesz velük???
• ééééés jönnek a fűszerek is a paradicsomok nyomában - Ildikó ezen felbuzdulva vet még féltucat fajtát,
• férj kiváltja az őstermelőit - bátrak vagyunk, juhejjj :-)
• közben őstermelő ex-tanár nőci blogot kezd írni - olvassa valaki vajon...?
• és akkor jön az első vevő: Csilla, akinek nagyon-nagyon köszönjük a vásárlást ezúton is,

          a hogy kinyitom a fóliasátor ajtaját, belemegy egy szálka az ujjamba -

                   pont most??

          ahogy veszem ki az erős palántatöveket, marokra fogok egy csalánt - kellemes

                   bizsergés a tenyeremben... :-(

          közben majd megsülök a sátorban - kint 25 fok van, benn legalább 30,

          nem hoztam papírt a palántákhoz, rohanás vissza be,

          de legalább büszkén megmutathatom a fűszereket :-)

          és legalább kiderül, hogy jól választottunk magot, mert van kicsi, nagy, korai,

                  középkései :-)

• férj éppen hazaérkezik a munkából és szerintem örül az első vevőnek.

Szóval néhány hete kiváltottuk az őstermelőit és erre büszke vagyok. De ez felelősséggel is jár. Figyelem a piaci palántásokat - egyéniségek ők maguk is! -, a portékájukat, az elejtett megjegyzéseket. Már most vannak ötleteim, jövőre mit kell majd másképp csinálni.

Egy kicsit fordult velem, gyeses kismamával a világ, férjem meg is jegyezte. Ma pl. öntöztem, nézegettem a palántákat mindenféle szögből (azt is kell), mulcsoztam a rozmaringot... és még egy kis fagyalnyírás is jutott. Holnap menta- és citromfűszörp-készítés, és levendulaültetés :-) a kivágott szőlő helyére a "pincészet" mellett kinn a mediterránban...

Csenge kislányomtól apukája közreműködésével cserepes virágot kaptam. Egy szép párosítást, egy különleges párostól... :-)

Már régóta szerettem volna kipróbálni fűszervaj és fűszeres túró készítését. A vasárnap esti vacsora kiváló alkalom volt erre, túl voltunk egy ízletes szombati ballagási ebéden, vasárnap egy könnyűnek kívánkozón. És egyébként is - pofonegyszerű!!!

Fűszervaj

Kb. 10-15 dkg-nyi vajhoz apróra vágtam metélőhagymát, petrezselymet és zamatos turbolyát (fokhagyma zöldjét tehettem volna még bele). Ennyi.

Kiegészítés: sima vaj helyett vaj és margarin keverékét használtam, a vaj helyett pedig valójában egy, a sarki boltban most kapható olcsóbb vajféleséget (vaj + sajtkrém van benne).

Fűszernövényes túró

25 dkg-nyi túróval összekevertem apróra vágott metélőhagymát, petrezselymet, zsázsát, majorannát, tárkonyt és zamatos turbolyát. A receptben előírtakon kívül még sajtkrémet tettem hozzá.

Megjegyzés: piritóssal ettük. A fűszervaj jobban bejött. NE egy mediterrán, hagyományos ízre számítsunk: más, de jó. A fűszerekről pedig annyit, hogy metélő hagyma, petrezselyem, zsázsa, majoranna nagyon könnyen termeszthető akár egy panelházi konyhában is. A többi ráadás, jobb piacokon, ismerőstől beszerezhető.

Jó étvágyat!

(Az eredeti recept Dr. Paul Seitz: Fűszernövények c. könyvében jelent meg, Sziget Könyvkiadó Bt.)