A közeli nagyvárosban minden vasárnap délelőtt bolhapiac van a városi piacon. Végre bementünk múlt hétvégén. Azt ugyan nem találtam, amit kerestem (egészen fura dolgokat keresek, pl. bádogárut, régi huzatokat), de mást igen. Íme a szerzeményeim:

A terítőt egy nénitől vettem (800,- Ft) és egyszerűen rátettem az éjjeliszekrényemre. A kaspót is egy asszonytól (500,- Ft), neki még nincs helye. (Azért nem csak nők árultak, itt csuda fickókkal is találkozik az ember, akadt pl. érmeket árusító bácsi, játékok nagy kupaca mögül kikandikáló árus, és a francia Riviéráról készült eredeti térképet árusító dörzsölt antikos is). Mellesleg fotósoknak nagyon jó téma egy ilyen hely (hahó Tibi, Vendel!).

És miért kell a nyitott szív? Mert az árus portékáját és szemét fürkészve néha szomorú sorsokba is bepillantást nyerhetünk... És mert megláthatjuk a gyermekünk arcán, hogy van ott valami, amit ő nagyon szeretne :-) Csenge egy az ízlés határait suroló süni-figurát látott meg, ami a hátán cipel egy eper-manót :-) Most ott díszlik a fűszerkertjében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.