Ez még akkor történt, amikor SEMMI nem volt a kertben. Vetett ugyan anyósom hagymát, sárgarépát már, de ez az a pillanat, amikor még csak vár és izgul az ember, hogy essen az eső... de azért a nap is süssön egy kicsit... és lehetőleg a vakond is elkerülje a mi kertünket.

Éppen mentünk megnézi az egyik lestyánt, ami már kibújt (ő az elsők között van tavasszal), és ami a szomszéd felöl esik egészen eldugva, mert olyan helyet szeret (árnyékosat, kicsit naposat). És akkor megláttuk a szomszéd kertjét... Az esti lemenő napban, a megindult gyöngyvirág-leveleket, köztük a virágzó tulipánnal... Hm... több eső eshet... mennyi gyöngyvirágjuk van... és különben is... még / miért zöldebb a szomszéd kertje...?

Ha húsvét, akkor egyszer végre répatorta. Igen, répatorta van :-) Szilvi barátnőm kérésére töltöm fel. Azért csak most, mert kísérletezni szerettem volna egy másik recepttel - az ilyen oldalakon ugyanis rengeteg elkészítési mód van. Nagyjából a liszt és a répa arányán múlik a milyenségük és hogy ki mit tesz még bele.

Húsvétkor a marcipán-veteményest készítettem el, majd Csenge szülinapján az egyik torta egy aszalt gyümölcsös répatorta volt (a másik egy kisvakondos :-)   de a "gákony"-t, ahogy ő mondja, nem én készítettem).

A húsvéti répatortában több volt a liszt és kevesebb a répa, és szerintem egy kicsivel több cukrot is kért a recept. A tetején a marcipán-veteményes egy régi Praktika magazinban talált ötlet volt. Mi készítettük el az ágyásokat, még férjem is beszállt. El lehet képzelni, amint egy férfiember apró karfiolokat formáz marcipánból :-) De értékelte az ötletet és Csenge örömét, amikor leeszegette róla.

(Először a kapát fogta meg Csenge... aztán egy mozdulattal lekapta a nyulat és leharapta a fejét... vrrr)

A másik répatorta inkább egy finom tea mellé illik, lehetőleg frissen (egy-két naposan szerinem már nem az igazi). Nem túl édes, kevesebb a liszt benne és több a  sárgarépa.

(Reszelt házi sárgarépa... egy kis kristálycukorral... ilyenkor jó sütni...)

Valójában répakenyér névre hallgat és hosszúkás formában kellett volna sütnöm, de mivel egy szülinapról volt szó, és nem volt előbbi otthon, egy csillag alakú szilikonos formában sütöttem meg.

Hááát, azért az első az igazi, nem...? Még akkor is, ha szép apró virágos csészében mondjuk mentateát kortyolgatunk az aszalt gyümölcsös répatorta mellé... :-)

Sógornőm, Móni névnapjára készítettük ezt a fűszerkertecskét. Örült neki :-) Gondoltuk, segítünk neki, hogy kivigyük az autóhoz, de... "Nem, nem, ezek az én fűszereim!"

Nos, egy kb. 40-50 cm átmérőjű laposabb cserépbe ültettük. Szép lett, ugye...? Nekem kedvem telik benne :-)

Nem az igényeiket vettük figyelembe, méretük is más lesz - pl. a citromfüvet igencsak nyírni kell majd, a menta és a bazsalikom is mást szeret. Ez utóbbi a lényeg: melyik fűszer mit szeret. Ha ezt betartjuk, akkor szerethetjük igazán mi is őket, azaz akkor adnak bőséges "termést".  Tehát, ültess, Móni! Ami van benne: bazsalikom, izsóp, majoranna (tudom, hogy szereti a májas ételeket), menta, citromfű és szurokfű (oregánó).

Ő, a bazsalikom... a bazsalikOM - szó szerint. Ez már saját vetés, ha egynyári növényről is van szó. Az én drága kis első fűszereim egyike... :-)

Díszítés (és könnyítés a meghatározáshoz): kavicsok, ezekre írtam a nevüket.

Szóval, boldog névnapot, Móni!

... mert megéri.

Mostanában, ahogy kezdenek palántává cseperedni az egykor elvetett magok, kicsit néha megtorpanok: mit kezdek velük?, jó irányba haladok-e?, kellően odafigyelek-e rájuk?, egyáltalán jól tettem-e, hogy elkezdtem...? Néha elbizonytalanodok. De összességében számba vettem, miért pozitív a válaszom.

• elkezdtem valami egészen mást, mint ami az elmúlt években történt velem,
• úgy érzem, része lettem a természetnek, nem csak szemlélője és élvezője, kihasználója,
• kreatívabb vagyok, más is érdekel (pl. lakásszépítő ötletek, receptek, varrás...),
• elkezdtem figyelni mások kertjeit - hát, érdekes dolgokat is lehet látni,
• mindezekkel részben túlléptem a problémáim egy részén, mert már más fontosabb lett,
• több bort iszom :-)
• többet vagyok kinn szabad levegőn,
• részben máshogy nézek az anyósomra,
• lesből támadok a mezőgazdasági boltokra, főleg a magos részlegekre (de a virágos kesztyűk is érdekelnek),
• többet nevetek,
• büszke vagyok a magyar nőkre, akik kertészkednek, házat alakítanak át, vidékre költöznek, ötletelnek és szeretgetik a családjukat :-)
• akár pár órára is elmegyünk kirándulni (környező helyek, vagy akár egy fagyi, egy séta valahol),
• és többet csókolózok a férjemmel... hoppá :-)