Ha húsvét, akkor egyszer végre répatorta. Igen, répatorta van :-) Szilvi barátnőm kérésére töltöm fel. Azért csak most, mert kísérletezni szerettem volna egy másik recepttel - az ilyen oldalakon ugyanis rengeteg elkészítési mód van. Nagyjából a liszt és a répa arányán múlik a milyenségük és hogy ki mit tesz még bele.

Húsvétkor a marcipán-veteményest készítettem el, majd Csenge szülinapján az egyik torta egy aszalt gyümölcsös répatorta volt (a másik egy kisvakondos :-)   de a "gákony"-t, ahogy ő mondja, nem én készítettem).

A húsvéti répatortában több volt a liszt és kevesebb a répa, és szerintem egy kicsivel több cukrot is kért a recept. A tetején a marcipán-veteményes egy régi Praktika magazinban talált ötlet volt. Mi készítettük el az ágyásokat, még férjem is beszállt. El lehet képzelni, amint egy férfiember apró karfiolokat formáz marcipánból :-) De értékelte az ötletet és Csenge örömét, amikor leeszegette róla.

(Először a kapát fogta meg Csenge... aztán egy mozdulattal lekapta a nyulat és leharapta a fejét... vrrr)

A másik répatorta inkább egy finom tea mellé illik, lehetőleg frissen (egy-két naposan szerinem már nem az igazi). Nem túl édes, kevesebb a liszt benne és több a  sárgarépa.

(Reszelt házi sárgarépa... egy kis kristálycukorral... ilyenkor jó sütni...)

Valójában répakenyér névre hallgat és hosszúkás formában kellett volna sütnöm, de mivel egy szülinapról volt szó, és nem volt előbbi otthon, egy csillag alakú szilikonos formában sütöttem meg.

Hááát, azért az első az igazi, nem...? Még akkor is, ha szép apró virágos csészében mondjuk mentateát kortyolgatunk az aszalt gyümölcsös répatorta mellé... :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.