... mert megéri.

Mostanában, ahogy kezdenek palántává cseperedni az egykor elvetett magok, kicsit néha megtorpanok: mit kezdek velük?, jó irányba haladok-e?, kellően odafigyelek-e rájuk?, egyáltalán jól tettem-e, hogy elkezdtem...? Néha elbizonytalanodok. De összességében számba vettem, miért pozitív a válaszom.

• elkezdtem valami egészen mást, mint ami az elmúlt években történt velem,
• úgy érzem, része lettem a természetnek, nem csak szemlélője és élvezője, kihasználója,
• kreatívabb vagyok, más is érdekel (pl. lakásszépítő ötletek, receptek, varrás...),
• elkezdtem figyelni mások kertjeit - hát, érdekes dolgokat is lehet látni,
• mindezekkel részben túlléptem a problémáim egy részén, mert már más fontosabb lett,
• több bort iszom :-)
• többet vagyok kinn szabad levegőn,
• részben máshogy nézek az anyósomra,
• lesből támadok a mezőgazdasági boltokra, főleg a magos részlegekre (de a virágos kesztyűk is érdekelnek),
• többet nevetek,
• büszke vagyok a magyar nőkre, akik kertészkednek, házat alakítanak át, vidékre költöznek, ötletelnek és szeretgetik a családjukat :-)
• akár pár órára is elmegyünk kirándulni (környező helyek, vagy akár egy fagyi, egy séta valahol),
• és többet csókolózok a férjemmel... hoppá :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.