Amikor a férjem elolvasta az első bejegyzéseimet - 2-3 hét után árultam el neki, hogy blogot írok -, azt mondta, hogy jó, jó, de... ez olyan idillikus. Séta a faluban, rügyező fák, alvó Csenge... Azért az ember itt is találkozik a mai világ ártalmaival, rosszakarattal, nincs csönd.

Valóban. Ez nem egy Kővágóörs, ami az egyik kedvenc településem (aki nem hiszi, járjon utána), egy nagyváros mellett élünk sok kitelepülővel, mi a régi és az új falurész határán vagyunk. Csenge sem alszik valami jól, vannak vitáink nekünk is.

Mégis idilli ez itt. Ha bemegyek a városba, siető, zömmel sötét ruhás embereket, fiatalokat látok, ebben a városban szerintem kevés a fa - valamiért ez nem annyira fontos -, néha szinte viszolygok a nagyáruházaktól... Szóval ehhez képest ez a hely nagyon jó és békés. Nagyon nehezen szoktam meg. Amikor először jártam a férjemnél, szinte beleszerettem a kertjükbe (is :-)   ), annyiféle növény van itt, csupán azért, mert szeretik őket. Emlékszem, azt mondta: amikor megjön a munkából, mindig körbesétál, mert olyan érzést ad, mintha Isten kertjében járna, ahogy megalkotta őket. Kevés ember mondhatja el magáról azt is, hogy mint a férjem, ma is ott él, ahová született (!). Idillikus gyesen is lenni. Ráadásul, ha kapok néhány négyzetméternyi földet, ahol elkezdhetek fűszerekkel foglalkozni... ez már szinte túl szép, hogy igaz legyen manapság. Szóval, most úgy érzem, jó helyen vagyok itt :-)

De úgy hiszem, hogy kisebb-nagyobb idillt máshol is teremthet magának az ember. Láttam képeket nagyon békésen, szépen berendezett panellakásról, találkoztam szépet szerető anyukákkal és apukákkal, és kreatív fiatalokkal is. Ha pedig a saját családtagjaimra, felmenőimre gondolok, gondolunk, nem kell messzire mennünk. Nézzük meg, mit és hogyan tesznek, alkotnak, élnek. És ez nem "idill", ezek mi vagyunk, belülről fakad :-)

És akkor Ildikó Bogi körülnézett, mit talál otthon... Néhány szelet karaj (hm, de az elég száraz... hümm-hümm), bacon-szalonna, egy nem túl jó minőségű sajt - nehezen szelhető, kissé íztelen. És FŰSZEREK!

Ami lett belőle: a karajt kiklopfoltam, lisztbe beleforgattam és átsütöttem (igazán nem tart sokáig). Aztán hoztam be friss fűszereket: borsikafüvet, kakukkfüvet és szurokfüvet (oregánó) és felbuzdulva a lestyános brokkolin lestyánt. (Azért ezek, mert több még nem nagyon van, még az izsóp jöhet szóba, azzal múltkor egyszer próbálkoztam, de nem adott maradandó élményt). Apróra vágtam őket és néhány szeletre lestyánt, továbbiakra a többieket tettem, majd rá a bacon-szalonna-szeletek és zsupsz be a sütőbe. Nézegettem, mikor jó, kezdett pirulgatni, no akkor kikaptam és néhány szelet sajtot tettem rá, ez a fajta jó egy ilyen kis ebédecskére is, másrészt pedig kicsit lágyítja ezt az elég fiús kaját. Köret: ki mit szeretne (rizs, krokett...).

Hmmm... Van valami életigenlés a fűszerekben...

Utána jöhetett egy pohárka jóféle bor a borászomtól, azaz férjemtől... hátradőlve, egymás szemébe nézve, és Csengére...

Azt sem tudom, hova nézzek, úgy beindult minden. Igyekszem is minél pontosabban utánaolvasni, mit öntözzek, mit ültethetek ki, mit vethetek még - már szabad földbe. Tehát hajrá, ha van egy kis földecske, balkonláda, hadd illatozzanak otthon az ablak alatt nyáron. Levezetésképpen pedig most itt ülök egy pohár bor mellett. Férjem borbálapusztai 2009-es fehér bora. Nagyon jó évjárat volt... Igen, Férj, tudom, hogy már csak kb. két dl volt a hűtőben, és alig maradt, de most jól esik. Remélem, nem haragszol meg.

Szóval, a fóliában a fűszeres sarokban megindult az élet. A szabad földbe vetett magjaim alig-alig, a külön műanyagban lévők annál inkább. Oda jobb minőségű földbe is tettem őket. Nagyon tetszik a borsikafű, azt már vetni is jó volt: valahogy olyan mókásan apró, édes kis magjai vannak. Egyébként hamarosan szabad földbe is lehet vetni majd. De a legérdekesebb a bordó színű bazsalikom.

Ennél már nagyobbacskák, szépen növögetnek.

Aztán ott van a zsázsa. Különösebb receptet nem kell keresnem hozzá, mert szendvicsre tehető, salátákba, hidegtálakhoz. Apropó nő a saláta is a fóliasátorban, hamarosan ehetünk egy jó tojásos nokedlit vagy krumplis tésztát is.

 Közben akadt szemerkélő eső, bennünket elkerülő eső, kicsit eső eső, és ma végre szakadó eső!!! Jöhetett is egyik után az első idei fűnyírás...

Így aztán a korábban mutatott első fűszerkert (csak hogy főzéskor kiszaladjon az ember a legfontosabbakért...) így néz ki:

Férjem megjegyezte, hogy már unja a vizet, vegyünk szörpöt. No, azt már nem. Itt van jobb oldalon ez a sötétzöld színű "bokor", ő a citromfű. Csinálunk citromfű- és mentaszörpöt...

 És mire végigjártunk mindent, a fóliában öntözés volt, ültetések... este lett... Jó éjt!

Mellékelem a rozmaringból készült grissini receptjét. Hosszas rozmaringos keresgélés után a Dolce Vita (www.dolcevita.blogspot.com) blogon találtam rá. Köszönet érte Vrábel Krisztinának!

Hozzávalók: 0,5 kg liszt, 7 g szárított élesztő, olívaolaj, 3 dl meleg víz, só, tk. cukor, fokhagyma, 2 ág friss rozmaring, olívaolaj és bors

1. Összekeverem a lisztet, élesztőt, 3 evőkanál olajat, a meleg vizet, cukrot, sót és tésztát gyúrok belőle. (kb. 10 percig).

Már itt öröm völt készíteni ezt az ételt: Csenge körülöttem sertepertélt, ő öntötte bele a lisztet a vájlingba, aztán játszani ment. Gyúrás közben lehet kifelé bámulni az ablakon, férjet hazavárni, mélázni, de ami esetemben fontosabb, kislánykám mellett lenni.

2. Aztán az egyik rozmaringág leveleit letépem, összevágom és belekeverem a tésztába.

Fantasztikus illata van...

3. Kelesztés min. 1 óráig.

4. Elfelezem a tésztát: egyik feléből a grissinikhez hosszú kígyókat sodrok (kb. 20 cm hosszú, 1 cm átmérőjűek) és előmelegített sütőben 250 fokon kb. 10 percig sütöm. A másik felét kinyújtom és megkenem fokhagymás, rozmarigos olajjal, sózom, borsozom, majd kb. 8-10 percig sütöm. Ez a focaccia.

A grissinit továbbfejlesztettem egy éppen nálunk lévő vendég javaslatára. Tejfölhöz (+kevés joghurt) apróra vágott fokhagymát tettem és ebbe mártogattuk. Jól laktunk. Nem vacsoráztam aznap este. No comment.