És akkor Ildikó Bogi körülnézett, mit talál otthon... Néhány szelet karaj (hm, de az elég száraz... hümm-hümm), bacon-szalonna, egy nem túl jó minőségű sajt - nehezen szelhető, kissé íztelen. És FŰSZEREK!

Ami lett belőle: a karajt kiklopfoltam, lisztbe beleforgattam és átsütöttem (igazán nem tart sokáig). Aztán hoztam be friss fűszereket: borsikafüvet, kakukkfüvet és szurokfüvet (oregánó) és felbuzdulva a lestyános brokkolin lestyánt. (Azért ezek, mert több még nem nagyon van, még az izsóp jöhet szóba, azzal múltkor egyszer próbálkoztam, de nem adott maradandó élményt). Apróra vágtam őket és néhány szeletre lestyánt, továbbiakra a többieket tettem, majd rá a bacon-szalonna-szeletek és zsupsz be a sütőbe. Nézegettem, mikor jó, kezdett pirulgatni, no akkor kikaptam és néhány szelet sajtot tettem rá, ez a fajta jó egy ilyen kis ebédecskére is, másrészt pedig kicsit lágyítja ezt az elég fiús kaját. Köret: ki mit szeretne (rizs, krokett...).

Hmmm... Van valami életigenlés a fűszerekben...

Utána jöhetett egy pohárka jóféle bor a borászomtól, azaz férjemtől... hátradőlve, egymás szemébe nézve, és Csengére...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.