Ezt most csak csöndben mesélem. Fészket rakott a Béke és a Remény. Ők a galambpár, akik itt laknak néhány éve. Fekete "öv" van a nyakukon, és teljesen átlagos szürke galambok. De a mieink. Ücsörögnek a kerítésen, jönnek-mennek a tyukok között, isznak a pocsolyákból (ha vannak néha), már Bendegúzt, a kutyánkat is megszokták. Mi neveztük el őket így, amikor észrevettük, hogy valahová ide költöztek.

Húsvétkor arra lettünk figyelmesek, hogy a szembe szomszéd egy hosszú husánggal piszkálgatja az egyik fenyőfát az udvarán. Később derült ki, hogy leverte a fészküket, amikor észrevette. És néhány nappal később pontosan a teraszunk előtt, kb. 3 méterre tőle: fészket raktak. Hol egyikük, hol másikuk röppent el és tért vissza. Néha fészkalódott az egyik. Most már jó ideje csak ül... és ül... És csöndben van, figyel. Úgy képzelem, hogy ő is befelé figyel ilyenkor... Meg engem, ha kilépek a teraszra. Ma együtt teregettem vele :-)

Pszt...!

Rosemary - szép név, és milyen különleges fűszert takar az angol neve: rozmaring. Az elmúlt két napban tele van az orrom az illatával. Amikor Csengének megmutattam, két éves kora ellenére "hmmmm... jo" - felkiáltással értékelte.

Két kis rozmaring-palántánk van most, sajnos tavaly elfagyott egy szép bokor, hiába való volt a takargatás. Rosemary-re vigyázni kell! Hosszútűrő, de van egy határ, amin túl ne menjünk. Vannak ilyen emberek is... Tehát vettünk egyet tavaly és egyet idén. Utóbbi még "óvodában" van, vigyázunk rá. A tavalyi szépen átvészelte a teraszon a hosszú, hideg telet és most kiültettük. Most már óvatosak voltunk: védett, télen is melegebb kertszegletbe került. Meg is metszettem, annál szebb lesz remélhetőleg, ha bokrosodik. Tehát rozmaringot tessék megmetszeni, nem hagyni felnyúrgulni és ilyen-olyan madzaggal összekötni. Nem, hadd nőjjön, terjeszkedjen, olyan szép Rosemary...  :-)  Sok fűszernövény ilyen. "Metszeni kell..." - hallom egy falusi kofa mondását. És sütni, főzni finomakat velük - teszem hozzá.

Mit tegyek a kezemben lapuló rozmaring-ágacskákkal...? Dugványozás és sütés...? Hm, igen, dugványozás és sütés. Kb. 8-10 cm-es részekre vágtam és vizes homokba tettem (férjem tanácsára egy kis humuszos földdel összekevertem, és ő még hajtató port is adott, abba belenyomtam egy kicsit) és betettem a fóliasátorba. Annak híján szerintem jó egy napsütötte, állandó hőmérsékletű ablak (a hangsúly utóbbin van). Látni fogjuk, hogy mikor lesz valóban szép, erős növényünk, ami már kiültethető. (A képen azért van egy renitens, más homokba ültetett, mert kétféle homokkal teszünk próbát - egy "boltival", afféle sima, tüzépen kaphatóval, és egy folyami, kavicsosabbal.) Sütés szintén megvolt, jó volt.

Itt sorakoznak a kis rozmaringok... Rozmaring-bölcsöde... :-)

Tehát, nosza: nézzünk körül ismerősöknél, rokonoknál, hátha van egy elhanyagolt rozmaringbokruk, amiről lecsippenthetünk egyet.

Ó, Rosemary... rosemary, ó...

"Bizakodjatok, jó az Úr..."

Van, hogy az ember apró lépéseket nem tud megtenni, máskor nagyokat lép. Van, hogy a megszokotthoz ragaszkodik és akad, hogy ösztönösen indulna valamerre. Ha az utóbbi egy kerttel kapcsolatos, nehéz megállítani valakit. Ezt láttam nagymamámon, apai nagyszüleimen, ezt látom a férjemen és ezt az anyósomon is - ki-ki a maga módján. Nekem is van egy "fűszeres" utam.

Van egy utad Neked is. Egyszer lesz kert. Egyszer lesz ház. Sok munkával. Nagyon sokkal. De a Te választásod lesz, a Tiétek.

Bíztatlak és drukkolok a partvonalról.

"... jósága éltet."

- Mi legyen holnap az ebéd...? Hm, csinálok tócsnit, az most nagyon ízlik Csengének, hát legyen újból. Akad itthon káposzta, retek, újhagyma, lesz mellé afféle tavaszi saláta. Esetleg némi fűszer bele...olívaolajjal?

Férjem:

- Jó, ezt én is osztom.

- De ahhoz kellene még valami...

- Nyúl.

- De honnan szerezzek nyúlhúst???

- Vess.

Ez a blog ugyan a fűszerekről és a levenduláról szól, ez nem jelenti azt, hogy mindig fűszeres ételeket ennénk. Az alapvető fűszerekkel is sok mindent tud kezdeni az ember lánya (és fia - hajrá, fiúk!!!). De fűszerekkel főzni élmény és kaland. Illatos kaland :-)

Ám jól esik egy tejfölös csirke nokedlival, egy káposztás vagy túrós tészta (jól elkészítve), egy főzelék, jól esett nagymamám néhai bélese... Folytathatnánk a sort. Az édességekről, pl. a képviselőfánkról és társairól már nem is beszélve. Jóféle recepteket hagytak és hagynak ránk szüleink, nagyszüleink paprikát, borsot, és még köményt, ezt-azt használva, és kevés otthon előforduló hozzávalókból is jól tudott lakni a család.  Jó erről beszélgetni velük, kérdezzük is bátran. Tehát ne ijedjünk meg, ha nincs hangzatos nevű fűszer otthon. No spice, no problem.

Ígéretemhez hűen elkészítettem a lestyános brokkolit Énszilvike blogolvasóm receptje szerint. Még most is összefut a nyál a számban, ez egyszerűen egy naggggyon finom étel!!! Köszönjük Oláh Zsuzsának, remélem, nem bántódik meg, hogy egy incifinci blogban említjük meg. Tócsnival ettem - leginkább én, mert a férjemnek annyira nem jött be, de mást evett előtte, egészen mást és ez egy jóféle fűszeres ételnél elviheti az Oláh Zsuzsa-féle lestyán-ételt. Ő a tárkony. A jobb oldali: mindössze egy új hajtás, erős, átható illatú.

Ami még egy fontos dolog volt a vasárnapi ebéd készítésénél és így április közepén már örülhetünk neki: minden FRISS FŰSZERREL készült. Már az aprítás is egy élmény volt: a tárkony, a kakukkfű és a borsikafű illata... (Utóbbi kettő máshoz kellett.) A borsikafű frissen különösen felemelő élmény :-) No, ezért (is) jó fűszerekkel foglalkozni.