Ezt most csak csöndben mesélem. Fészket rakott a Béke és a Remény. Ők a galambpár, akik itt laknak néhány éve. Fekete "öv" van a nyakukon, és teljesen átlagos szürke galambok. De a mieink. Ücsörögnek a kerítésen, jönnek-mennek a tyukok között, isznak a pocsolyákból (ha vannak néha), már Bendegúzt, a kutyánkat is megszokták. Mi neveztük el őket így, amikor észrevettük, hogy valahová ide költöztek.

Húsvétkor arra lettünk figyelmesek, hogy a szembe szomszéd egy hosszú husánggal piszkálgatja az egyik fenyőfát az udvarán. Később derült ki, hogy leverte a fészküket, amikor észrevette. És néhány nappal később pontosan a teraszunk előtt, kb. 3 méterre tőle: fészket raktak. Hol egyikük, hol másikuk röppent el és tért vissza. Néha fészkalódott az egyik. Most már jó ideje csak ül... és ül... És csöndben van, figyel. Úgy képzelem, hogy ő is befelé figyel ilyenkor... Meg engem, ha kilépek a teraszra. Ma együtt teregettem vele :-)

Pszt...!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.