Kisbabát várni egy nő életében az egyik legjobb dolog. Az első év a szolgálat - ahogy mondják és ahogy magamon is láttam, máson is: más világ. De aztán lábra áll a baba, egyre több dolgot eszik, egyre messzebbre jutunk és egyre többet "beszélgetünk" vele. És folyamatosan elkezd hiányozni valami, ami rólunk szól. Ekkor lesz fontos megtalálnia a kismamának a saját útjait. Ilyenféle "utakba" botlok:

• a legnagyobb erő a saját út, ezzel kezdem: fűszernövényekkel kezdtem foglalkozni,
• gyöngyfűzés (egy kertészmérnök, már nem kismama anyuka ezzel foglalkozik),
• ritka, különleges baromfi-fajták, libák, madarak tartása (pl. holland búbos kakas és tyúk, bütykös lúd, fürj) + nyuszik,
• könyvelői képzés - mérlegképességig (három gyerek mellett!),
• nyelvtanulás,
• varrás,
• zumba.

A sort szívesen folytatom, várom bárkitől az ötleteket: ki mivel foglalkozott, foglalkozik, illetve akiről tud.

Mindemellett tisztelet azoknak is, akik nem keresnek saját utat, mert teljesen boldogok a gyermeküket, gyermekeiket nevelgetve, esetleg arra gondolnak, hogy mikor is lenne idő rá. Jómagam azok táborához tartozom, akiknek kell valami saját szöszmötölés. Ez nem döntés kérdése, ez egyszerűen a mi ügyünk. Minden jó lehet, de nekünk is jó legyen, erre azért figyelni kell. Hajrá, kismamák!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.