Először is elnézést kérek Nádasdy Borbálától azért, mert egy ilyen kis blogban igyekszem írni róla. De azért teszem, mert nagy hatással van rám. Jó olvasni a sorait a mai világban, ami a gyorsaságról, az "érjükelmihamarabb"-dolgokról szól (aztán menjünk is tovább).

Azért jó a grófnő nemrég megvett könyvét olvasni, mert finoman józan és egyben jó dolgokat ad át nekem, az olvasónak. Józan, mert sokfelé vetette a sors és muszáj volt két lábbal a földön járnia és jó, mert azok a dolgok, amikről ír, megtartó erejűek. Leginkább az étkezésekről olvastam eddig és azok rendjéről. Szeretem azt is, hogy nem romantikával ír a régmúltról, hanem reálisan ("hagyjuk a "nagymamám receptje"-mesét..." hiszen mások voltak az alapanyagok, az életritmus), de szeretettel. Szóval, magával ragad, kedves Grófnő, köszönöm!

De ma, nekünk is vannak ilyen értékeink. Ismerek családot, ahol jó volt látni, ahogy együtt eszik a sokgyermekes család - ott kell lenni mindenkinek. Éreztem, hogy ez Szokás. A babaklubban, ahová járok, van egy anyuka, aki szintén ezt kéri a gyerekeitől, pedig még picik. Vagy pl. hogy nálunk (is) farsangkor fánk van, de most, hogy a nagymamám már nem él, anyukám pedig nem szokott sütni, én kezdtem el és legelőször kértem a Nagyit, hogy segítsen majd ám... Vannak családok, ahol a húsleves csakis cérnametélttel eszik. Máshol, ha újév, akkor csörögefánk... Sok-sok apró dolog. Jó ez nekünk. De nemcsak a családokra gondoljunk. A (házas)pároknak is vannak szokásaik, kialakulnak. Valami "szövetséggé" formálja őket. Az egyedülállóknak is. Amikor egyedül éltem, kötelező volt a tavaszi retek vagy időnként az 5-10 deka mogyoró.

Mindemellett Nádasdy Borbálát olvasni önmagában jó. Kellemesen tördelt, "ízes" írás.

És arassunk, szárítsunk, aprítsunk és hűtsünk! Hamarosan virágba borulnak a fűszerek és jobb még előtte szednünk belőlük, ha szeretnénk eltenni. Lehetőleg szép, napos időben vágjunk belőle.

Fűszerek, amiből lehetőleg virágzás előtt kell szedni: tárkony, izsóp, lestyán, majoránna, szurokfű, borsikafű.

Az eltevés módja: összekötni és megszárítani (nem kevés idő), leveleket leszedni, aprítani és lehetőleg nem átlátszó üvegbe, zacskóba, tartóba tenni. A szárításról: száraz, melegebb helyen, ne nagyon tegyük ki pornak. Nálam már lóg a tárkony és a szurokfű... és némi zamatos turbolya (másik része a mélyhűtőben várja a telet).

Egyébként pedig folyamatosan lehet szedni belőlük, amíg lehet, ellátnak bennünket finom ízekkel. Lestyánt és tárkonyt is használtam nemrég', pedig már van rajtuk virág, semmilyen mellékízt nem éreztem (de kerültem a virágos részt).

Egyéb munkák (ha mellesleg már semmi dolgunk sincs) és szaporítani szeretnénk a fűszerkertünket - amiből nagyobb mennyiség kell, ajándékba, próbálkozásként:

• dugványozás: tárkony, levendula, szurokfű, kakukkfű. - Levendulának az idei hajtásait vágtuk le (finom kis puha hajtások, nem fás vagy fásuló szárúak), úgy tűnik, egy részük megered. Mivel hasonló, szalmagyopárt is szedtünk (curry-növénynek is hívják - meglátjuk...),
• gyökérosztás, bár ezt inkább tavasszal, esetleg ősszel célszerű: lestyán, szurokfű, kakukkfű.

Dugványozás → kisebb hajtásokat levágunk, az alsó leveleit leszedjük és homokos-kerti földes cserépbe ültetjük.

Gyökérosztás → főleg, ha nagy a növény, a földből kivéve a gyökeréről levágunk, leszedünk (óvatosan, de határozottan) kisebb részt és elültetjük.

Nemrég az egyik szomszéd előkertjében egy gyönyörű rozmaringbokorra leltem, lehet, hogy megkísérlek kérni és dugványozni belőle (cserépbe, elegybe, inkább ne szabadföldbe). Mellesleg nála is védett, délkeleti fekvésű helyen díszlik a bokor, ami arra bizonyíték, hogy Rosemary valóban melegkedvelő, hagyjuk az északi és nyugati kertszögleteket.

És végül két kép a fűszerek egy részének jelenlegi állapotáról (eső után). Békések, illatosak, megnyugtatóak...

    tárkony...

levendula...

                  zsálya...

zsálya... szurokfű...

(egy virágféle)              

                     citromfű...

     citromillatú kakukkfű...

               majoranna...

Drága férjem minden héten nyújt nekem valami nagyon jót ;-) 2-3 óra szabad időt. Ezzel az idővel azt kezdek, amit szeretnék. Nagy szabadság ez. Hálás vagyok érte. Legutóbb ezek lapultak a táskámban:

Már régóta gondolkodtam mindegyiken. A levendulás és a pöttyös anyagból varrni szeretnék valamit, a kuglófsütőben sütni (valami mentásat...?), a Főzés alapanyagai egy antikváriumban nézett szembe velem, a Nádasdy Borbála-könyv pedig... hát egy Nádasdladányban tett látogatás után lehet-e nem szeretni a Nádasdyakat? 

Könyvekbe beleolvastam. Előbbiben a fűszerekről és a borsókról szóló részt - fűszeres rész is elég bő, utóbbit pedig azért, mert mostanában a borsókról vitatkoztunk a férjemmel. A Nádasdy-könyvből pedig idézek:

"... pedig a nyersanyag még mindig jó, csak piacon kell venni őstermelőtől, akkor, amikor a szezonja van... Sok család Magyarországon nagyon ízletes konyhát visz. A nő még most is, igenis, a hivatása mellett, finom és egyszerű hazai ételeket készít..."

... Minden nép konyháját megkóstolom, és szeretem is. Rájöttem, hogy ha ott, azon a vidéken készítik el valamely ételt, ahol az alapanyagot termelik, halásszák vagy nevelik - az eredmény általában jó.. Mert a táj, illetve az emberek viselkedése és hozzáállása olyan hangulatot s légkört teremt, amelyhez a szóban forgó étel illik."

"... a gőzölgő meleg étel illata otthont és biztonságot ad a hazatérőknek..."

"A hangulat a tányérodon van." (idézet egy filmből).

 A hangulat a tányérunkon van...!

Hús ne legyen, lisztből készült ne legyen, szokásos krumpli vagy rizs ne legyen! Haaal!!! És fűszerek!!!! Valahogy így született meg a vasárnapi ebéd.

Starter: az nem volt :-)

Soup: Újházi tyúkhúsleves fűszerkertész módra - mindössze egy kisebb szál lestyánnal.

Main course: Halfilé tárkonyos-fokhagymás öntettel, krokettel (uram kérésére).

Azért választottam a halat, mert 1. volt otthon a mélyhűtőben, 2. egy sima halfilé mellett lehet gondolkodni valami jóféle önteten, szószon. Így végül is háromfélét készítettem mellé: édesköményes, korianderes és tárkonyos-fokhagymás öntetet. Utánanéztem, mi illik a halételekhez. Leginkább a címben szereplő jött be, a zöldek enyhébben érezhetőek voltak, de különlegesek. 

 Elkészítés:

édeskömény, koriander: apróra vágtam a fűszernövényt és összekevertem olívaolajjal (a két növényt külön-külön),

tárkonyos-fokhagymás: apróra vágtam őket és összekevertem tejföllel.

Borászom helyi fehér bort ajánlott mellé :-)

Az ember életében, véleményem szerint, nagyon fontos a megfelelő motíváció. Sok felöl jöhet. Mielőtt elolvassa bárki ezt a bejegyzést - tessék elővenni egy üres papírt, leülni egy kényelmes helyre és elgondolkodni: Mi motívál??? Mellesleg már ez is inspiráló.

Hahó...! Papír... kényelmes hely...

Nos, az én kis listám:

• lakberendezési újságok, weboldalak, blogok,
• egy pohár jó cappuccino (a kedvenc kávézómban),
• amikor a férjem megkínál egy pohár borral: "Kóstold meg!" - már ez a gesztus, hogy a férjem kiváncsi a véleményemre, pedig nem vagyok igazán hozzáértő, jól esik,
• képek,
• helyek (parkok, néhány szép város, Szenna, Kővágóörs, Balaton, szüleim utcája, tenger),
• séták - valljuk be, ritkák az életünkben,
• emberek, akikkel összehoz a jósors (kollégák, volt tanítványok, lakótársak, ismerőseim...),
• néhány barátom: köszönet Szilvinek és Bélának a Fűszernövények c. könyvért, Eszternek egy megjegyzéséért és hogy finomat főzött kiccsaládjának a fűszereimből, a bloghoz bárhogyan hozzászólóknak,
• Csenge kislányom lelkesedése: ültet, öntöz, szagol... ("Hmmmm!"), ás,
• kirándulások (pl. kastélyok, vizek, gyermekkorom helyszínei),
• ha szakmájához értővel találkozok,
• a csipke,
• más anyagok és minták (pl. géz, fonott, fa, raffia, virágos, pöttyös),
• bizonyos színek,
• férjem betűtípus-gyűjteménye.