Könyörgöm! Védjük meg a medvehagymát!!!

Bizonyára nagyon sokan ettünk, szedtünk medvehagymát és tényleg egy szerethető növényről van szó. Mondhatjuk, fűszer - a maga nemében. Angolul nagyon találó a neve: wild garlic, a németek pedig szintén a medvéhez kötik: bärlauch. Mi itthon eddig nem sokféleképpen használtuk (salátának tojásos nokedlihez, krumplis tésztához, reggelire és vacsorára). Álszent lennék, ha letagadnám, hogy nekünk nincs. Van, egyszer hozott a férjem gyökerestül.

De! Ami az utóbbi években és főleg most szegény medvehagymával történik, azt egyre rosszabb nézni.  Tele vannak a gasztroblogok, -újságok, női magazinok a vele készült receptekkel. Nem ellenük beszélek, mert igen jók, érdemes olvasgatni őket és aprítani, főzőcskézni, ízlelgetni. De féltem szegényt :-( Szóval, mielőtt holnap reggel a piacon veszel egy nagy halommal, vagy hétvégén a rossz idő ellenére hazaviszel két nagy szatyorral... köszönöm, hogy elolvasod ezt a bejegyzést. Férjem múltkor a piacon egy közel fél méteres gyökeres-földes darabot látott valakit árulni, innen a faluból állítólag busz indul medvehagymászni :-( Tavaly mi is szedtünk egy erdő mélyén, és ahogy mi sem bírtuk a fogyasztását és megromlott, másnak is megmarad.

Ehelyett  inkább:

• ha látjuk, hogy lassabban fogy, mint gondoltuk, inkább adjunk belőle másnak (nem romlik meg a zacskóban, neki sem a piacon kell megvenni, és még jót is gondolhat rólunk :-)   ),
• tegyük el a mélyhűtőbe - nagy zacskóban vagy apróra vágva jégkockatartóban (szilikonos jobb),
• bátran próbálkozzunk valami jóféle recepttel (nagyon ügyesek a magyar blogger-anyukák és csajok),
• és végül: SZERESSÜK A MEDVEHAGYMÁT továbbra is, de mértékkel és tényleg odafigyelve rá!

Még egy információ: Sajnos csak felületesen, de utánanéztem, hogy mi a helyzet máshol. Nyugat-Európában sok helyen már VÉDETT! Nálunk sem lehet mindenhol szedni!

Te is retek light-ot ettél húsvétkor?

Férjem egyszer csak bejött az első csokor retekkel. Nagyon idillikus lett volna, ha azt írhattam volna, hogy húsvét reggelén kisétáltunk a fóliasátorba és hoztunk be retket, de nem, még nem volt "kész", egyet megnézett, picinyke volt. Ők azok:

 Nem, ez nem felturbózott, agyonfényezett retek, ez maga a valóság: friss, egészséges, egyszerűen szép. Legalább olyan jól éreztem magam, mintha egy csokor rózsával állított volna be a férjem     :-) (egyébként szokott virágot is hozni). Nem túl nagyok, tehát ne ping-ponglabdákra gondoljunk. Hm... olyan jó nézni, ugye? No és az íze... Emlékszel még gyerekkorodból a húsvéti retekre, hogy csípős volt, ropogós? Igen, éppen olyan. Vett a piacon a férjem húsvétra egy csokrot, "ping-pong"-labda nagyságút és vízízűt. Retek light-ot.

Bíztatni szeretnék mindenkit, hogy jövőre feltétlenül vessen retket akár csak egy egészen icike-picike fólia alá. Nagyon hálás, gyorsan növő tavaszi zöldség. Öntözni kell természetesen, de sikert hoz és az ösztönző :-)

Mai történet, férjem mesélte. Kollégája, falun élő szorgos mezőgazda, szőlőjét gondozgatta. A szomszéd parcellát nem művelik már, felgazosodott. Évek óta felégeti, hogy ne érje fertőzés, gaz onnan az övükét. Most is így tett. Az erdőszélnél kezdte, óvatosan, amikor odajött hozzá egy közeli szomszéd.

"Nem tudja, ki égette fel ott az erdőszélen?"

"De. Én."

"Nem tudja, hogy tűzgyújtási tilalom van?"

"De tudom. Mióta van maga itt?"

"Hét éve."

"No, mi meg 150 éve."

Ezt a képet férjemnek szeretném ajánlani. Mert ebben a fűszerkerti keresésemben mellettem áll, csöndes megjegyzéseket ad és figyel.

Egy akácfa, ahol gyerekkorában sokszor ücsörgött, játszott.

Nagggyon hideg húsvétunk volt brrr. Férjem már csütörtök este aggódva figyelte az m1-es meteorológusokat :-( Mi lesz a barackokkal? Aztán jött a péntek - kis esővel. Aztán jött a  szombat - széllel, esővel. Aztán jött a vasárnap - egy ötlettel: füstölni kellene. Kis rakások kitéve, papír előkészítve a kertkapu előtt, és egy gyenge sóhaj "Úgy sem ébredek fel." Azért megfordult a fejemben, hogy ki kellene osonni az éjszakában. Kaland és a férjem barackvirágjai érdekében.

Éjjel 3 óra. Ildikót felébreszti Csenge (álmában folyton araszol az ágy vége felé, éppen megszorult az ágyvégnél). Mi lenne, ha kimennék és...? Úgy sem hinne nekem a férjem. Felöltözés: pizsomára nadrág, pulcsira férj viharkabátja, régi sapkája. Talán le kellene fényképeznem magamat, hogy higgyen nekem az uram.

Kiállok a teraszra. Világít a hold, hideg van és csönd. Bendegúz, a kutyánk is csak néz rám olyan "miüthetettagazdiba"-nézéssel, de ő elfogadja az éjjeli sétát is a kertben.  Fúj a szél... de kimegyek. Csönd, békesség. Más a kert. Mintha a színfalak mögé nézne be az ember. Lehet, hogy ez másnak huszadrangú dolog, nekem nagyon megkapó. Alszik Lidi néni a szomszéd, a falu babái, városszéli lakói, a rendelő, a bolt, mindenki. Úgy döntök, meggyújtom a levelest. De meggondolom magam, fölöttem a barackvirágos ágak susognak. Felállok és nézem a sötét ég alatt őket. Súgnak is... nagyapám és nagymamám jut eszembe. Egyedül a sötét kertben.

Gyere, Bende, megyünk! A virágok akkor nem fagytak el. Amikor visszafeküdtem, férjem felébredt "Na, megyünk?" "Most voltam kinn." "Micsoda? Nem hiszem el..." Hajnalban anyósom mégis meggyújtotta a levelest, füstölt, 1,5 óráig állva, vigyázva. Másnap férjem ment ki, füstölt, visszaaludt. Várjuk, mi lesz!

Mint minden ünnep után, a Húsvét után is, a nagy várakozás után kicsit túlcsordulva érzem magam. Olyan "kiscsöndésmássemmi"-érzésre vágyik az ember lánya. És tiszta orra Csengénél. Szegényke alig tudott aludni. Megfázott egy kissé a szeles nyuszikeresésben, kirándulásban. Az ünnepről mit sem tudva természetesen a fűszerek is dacoltak az idővel. Alakulgat a zsázsa, a kényes kakukkfű is bírta a hűvöt. Van egy új kis levendulám is, a fűszerkert közepén díszlik, túlélte a tavaszi telet :-)

Összefoglalásképpen néhány kép húsvétunkról:

Csenge keresgélt és talált

Nagyszombaton esett és esett... de nagyon örültünk neki.

Húsvéthétfő: pihenő, hideg, ebéd, kirándulás Vértesszentkeresztre... Eldugott különös hely, húsvétra való...