Ma is vetettünk. Retek, saláta került kis fólaisátrunkba. Anyósom is természetesen részt vett a munkában. Ez teljesen rendjénvaló, hiszen lassan 79 éves, ami önmagában szép kort és tudást jelez. Tizenéves kora óta vet, arat, főz, süt és mindemellett rádiót hallgat, TV-t néz (NEM sorozatokat :-)  ), boltba jár - és szerintem szereti is ezt a rövid sétát.

Vissza a vetéshez. Nem volt egyszerű. Vessük felváltva. Vessük hosszában. Vessük úgy, hogy a salátát csak úgy közészórjuk. Közészórta. De ez a szó mást jelent nekem, aki csak úgy elszórná, és más járt az ő fejében. Ő elvetette a retket, betakargatta, és így közte valóban lett egy kis ágyás, no oda szórta az aprócska salátamagokat. Épp csak nem mondta el ezeket. Férjemnek sem mondta soha, így este mosolyogva zárta le morgásomat: "Most figyelünk, Ildikó. Erről szól ez." Én meg kicsit valóban morogtam magamban, tanár lévén, hogy miért van az, hogy ilyen tudást nem tud átadni valaki. Nem a kora miatt, egyszerűen csak... ilyen. Megcsinál mindent, helyettünk is, de hogy hogyan kell halat fogni, nem mutatja meg, sőt megsértődik, ha az ember próbál halat fogni. Én pedig szeretek saját magam dönteni, elintézni, vetni is. Bár ezt szívesen venném, ha magyarázná valaki, és nem megcsinálná. Így élünk mi együtt ezen a kis tercián.

Hétvégén ebédre vártunk néhány jóbarátot. Hm... :-) Végre kereshetek valami jóféle receptet. Volt honnan, mivel lánykoromban folyamatosan vásároltam egy receptes újságot, anélkül, hogy bármit is főztem, sütöttem volna belőle :-( Szóval így találtam a hangzatos "sült csirke illatos fűszerekkel" nevű étekre. Na, ez az amit ritkán fogok készíteni. Natúr joghorthoz kell hozzátenni és összekeverni 1-1 mokkáskanál őrölt piros paprikát, köményt, gyömbért, fahéjat, szerecsendiót és borsot. Sokszor használjuk ezeket - külön-külön. De így együtt valóban "csak" hangzatos és egy furcsa, kicsit keleties ízvilágot kapunk. Azt hiszem, én maradok a mediterrán fűszereknél.

Ámde találtam egy másik receptet is: hússzereletek édes-savanyú mártásban. Sima sertéshúst használtam hozzá, piritás után öntöttem nyakon a ránézésre és illatra különösnek tűnt: 1-1 evőkanál méz és édes fehérbor, 2 evőkanál szójaszósz, 1-1 kávéskanál cukor és keményítő, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, őrölt bors és só. Hogy a megszokott ételek (főleg tésztafélék, néhány főzelékféle is) ne legyen olyan "színtelen", szokványos ízű, beleszagolgatok a fűszereimbe, és úgy szoktam kiválasztani, mit tegyek bele. "Szaglás" alapján borsikafüvet tettem bele és egy egészen kevéske kakukkfüvet. Hm, a borsikafű mindig jó a háznál, meg kell jegyeznem. Nos, ez lett az "ilyet máskor is lehet készíteni" kategória.  :-) Még anyósomnak is ízlett YESSS!

Magok hétvégén elvetve. Néhány fűszermagot vetettem,- tünk el (Csenge is segített) azzal a céllal, hogy tudok-e vajon belőle palántát nevelgetni és azt elültetni, esetleg ajándékba adni. De zamatos turbolyát pl. a férjem kedvéért vetettünk, kiváncsi, milyen is az íze, a zamata. Én meg arra, mit tudok majd vele kezdeni... Férjem pedig néhány fajta paradicsomot és paprikát vetett. Ő pedig arra kiváncsi, lesz-e ebből palánta és ha igen, milyen, esetleg megveszi-e valaki. Próbálkozunk, és egyelőre várunk.

A másik magocska itt alszik a szomszéd szobában: Csenge. Ma voltunk először az óvodában. Nem mintha már mennie kellene, még nincs annyi idős, de kaptunk meghívót és jövőre, vagy esetleg ősszel megyünk. És sírva mentem (Csenge ebből nem vett észre semmit), és alig mertem belépni, mivel a többi anyuka és egy apuka addigra már sorban ott ült és nézte, hogy mit csinál csöppnyi csemetéje. (Utána én is néztem...) Hm... szomorkodás... a mi kis aprócska "magocskánk" végleg kinőtt a babakorból - beszél, visszabeszél ("de", "le, oda, be" stb.), játszik, és nagyon kiváncsi. És már most volt kb. 10 perc, hogy nem láttam, mit csinál, ha kimegy valahová, észreveszi-e valaki. A legőrültebb anyai gondolatok. De Csenge ott volt, ücsörgött egy autóval, és nagyszerűen érezte magát. Sőt, ott akart maradni. Ez a palánta is kikelt...