2012. október 2. Most nem idézgetek, egyedül a vendégborásztól - úgy gondolom, most ez így jó. A borász pedig egy precíz, elegánsan viselkedő, szakmájáról mindent tudó hölgy: Bárdos Sarolta.

"... hazamegyek és arra gondolok, hogy ezek a borok sokkal jobbak az enyémnél..."

"Lehet, hogy erdész lettem volna..."

"Nagyon tanulságos a borkóstolás."

"A borász is emberből van. De mi nem nyeljük le."

"Borleírást nem jó írni. (...) Magad elé veszel 3-4 pohárral és akkor lehet róla írni. (...) Tudni kell, hogy a bor folyamatosan változik."

"Már a pohárba, ahogy belekerült a bor, látszik, hogy más."

"Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy melyik stádiumában szereti az aszút. (...) A frisset vagy az érettebbet." "Rendszeresen kapok SMS-t vasárnap reggel egy családtól, hogy most bontottak föl egy friss aszút." "Sokszor szoktam tanácsolni, amikor borús, esős vasárnap van, elő kell venni egy üveg aszőt és jókedvünk lesz."

"A dűlőhatárok nem kockás papír mellett lettek meghatározva, hanem így adta a természet."

"Ha egy fogyasztó el tudja dönteni, hogy jó bor vagy rossz bor, (...) akkor már jó alappal rendelkezik."

"Nagyon gyorsan érik a szőlő, talán még túl gyorsan is. (...) De hogy aszú lesz-e, azt még nem tudjuk."

"Szerencsések vagyunk. Nem csak a cukortartalom jó, hanem a savtartalom is."

"Annyira jó inni ezt. (...) Ezek a friss, ropogós savak... Nagyon vigyáznak arra, hogy frissek maradjanak a boraik (...) A 2005-ös év, az volt az az emlékezetes év, amikor nem volt nyár. Emlékszem, hogy szinte azt lehet mondani, hogy egy szerdára esett a nyár. Viszont szép, hosszú vénasszonyok nyara volt."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.