Legutóbbi "lekváros" inspirátorom egy, a környéken élő fiatalasszony, anyuka, Kovács Szilvi volt. A havi megyei termékvásáron találkoztam vele. Mosolygott, kreatív volt, tovább mosolygott, és percekig kellett várnom, hogy pár szót beszéljek vele, annyi ember volt kiváncsi a portékájára. Hm... nem tudtam ellenállni egy lekvárjának:

   .

 Alkonyat lekvár 

Azóta figyel a spájzban (a lekvár, Szilvi otthon süt, főz... mosolyog :-)  ). Szilvi, remélem úgy látod, méltó helyre került: a szeder és a mentás-vodkás közé tettem. Felbontsam? Ne bontsam? Nem bontom, még ellenállok. Egyébként valóban méltó hely kellett neki, különleges áru: ötletes, szép, finom. Tartalma: narancs, cukor, almapektin, bodzabogyó, szilva, méz. Elképzelem, ahogy készíti Szilvi:

"Teszek bele egy kicsit ebből... ráfolyatok abból... Wow!"

Szerintem, ha a lekvárjaira néz az ember, azok maguk Szilvi. Színesek, kreatívak. Rákézdeztem pl. gesztenyés cseresznyére: "Kaptam egy ihletet, hogy nekem ezt össze kell tennem." Köszönjük, Szilvi, várjuk a napfelkeltét is! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.