Ez két kis üvegnyi szederlekvár története. Mert a szederre kiváncsi vagyok. Mert a szilvalekvár eltevése feldobott (sütve, vörösborral). Mert szeretem a húshoz a lekvárt. Kitaláltam - felbuzdulva gasztroblogok olvasásán és az említett szilván -, hogy szederből fogok lekvárt készíteni.

Először is kivártam azt az egy-két hetet, mire bejutottam a városi piacra. Aztán végigpásztáztam a kofák kínálatát... és a fénnyel szemben állva egy karton tetején megpillantottam a kis doboz apró gyümölcsök körvonalát. Ott van!

Este 10, család végre alszik, ezt vártam. A recept a szokásos: pucolás (+paszírozás, ha kell gézen át is), cukor, főzés eltevés. Két plussz dolog mindössze: 3:1 lekvárkészítőt használtam és az 5 evőkanál cukorhoz 5 evőkanál vörösbort (60 dkg-hoz). És kóstolgattam közben... Mert lekvárt eltenni csak kóstolgatva szabad. Egyrészt a finom íz miatt, másrészt, hogy valóban növember 23-án elővéve is ezt az ízt érezzem. Ha marad addig. Mindössze két kis üvegnyi lett és összességében drága mulatság. De saját, tudom, mi van benne. És finommmm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.