Egy édes, kiváncsi kislány anyukájaként, aki már 2 éves+4 hónapos és ezerféle dolgot csinál, összegzem magamban ennek a ténynek a lehetőségeit.

• együtt sütünk, főzünk - általában odajön,
• történeteket mesélek a mamiról, a dédiről ("őrzik a lángot"),
• megmutatok neki hegyet, folyót, kirándulunk apuval,
• közösen (is) csúzdázunk, ha olyan csúzdát találunk,
• engedem, hogy használja a szemceruzámat, cipőmet, láncomat, ha esetleg hozzájut,
• megpróbálom rávezetni arra, mi a jó és a szép,
• csajos napot tartunk - már most,
• naplót írok neki külön róla és a gondolataimről, érzéseimről, félelmeimről és majd egyszer odaadom neki,
• aput közösen megcsiklandozzuk,
• együtt kiteregetjük a ruhákat,
• ültetünk,
• igyekszek kiállni mellette, ha úgy adódik.

Végülis az ember azért is marad otthon legalább két évig gyeden, hogy ez a kötelék nagyon-nagyon sokáig megmaradjon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.