Fanni egy kedves, olykor akaratos, okos 17-éves. Tavaly a szülinapjára egy szép, apró virágos sálat ajándékoztunk neki. Felderült az arca, tetszett neki :-) Rögtön megnézte a varrási módot, a mintát és mielőtt hazament, felkötötte. Ahogy én nem tudom. Tükör, igazítgatások, a rojtok átcsoportosítása. Ez ő. Kézügyesség, jó meglátás, ízlés.

Őszintén szólva, ezért a tudásáért irigylem. Jó a nyelvérzéke is. Nyelvtanár vagyok, így ezt hamar észrevettem. Ezt mások irigyelhetik tőle. Hm... jó lenne, ha ő ezt tudná és értékelné. Remélem, fogja.

Azt is hallottam, hogy jókat tud írni. Ez sokszor jól jön, emlékszem az egyetemen akadt olyan, aki érettségivel nem tudott megfogalmazni egy kérvényt. Amúgy én is kiváncsi lennék az írásaira. Szereti a földrajzot is :-) Hurrá! És van benne valami a 17-évesek dacosságából a kedvességével együtt. Palacsintával kínált, hagyta, hogy Csenge széttúrja az íróasztalát, amikor náluk jártunk néha. De olykor súlyos dolgokat dörgöl a felnőttek orra alá.

Ezek "Fanni fűszerei", ami egyedivé teszi, ahogy mindannyiunkban mások az arányok, az adottségok: az erő, az értelem, humor, (jó) akarat, néha dac. Úgy hiszem, Isten áldotta adottságok. Így hát ne is pazaroljunk...!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.