Rövid bejegyzés arról, hogy lehetőség szerint minden embernek sétálnia kellene ilyenkor tavasszal egyet egy faluban. Ma ugyanis bementem a városba, kaptam egy kis szabad időt drága férjemtől. Addig ők Csengével sétáltak az udvaron/kertben - van mit nézni :-) -, bicikliztek, autót mostak. Csenge nagyon szeret kint lenni. Benn a városban pedig boltba be, boltból ki (ruhaanyagok, gyereksapka, gyógyszertár stb. + egy kávé). És sok-sok ember, beton. Aztán ahogy jött a busz hazafelé, kitágult a horizont: szántóföldek, amott egy aprócska vadles, bokros-fás elválasztó sávok, az ott maradt őszi avar itt-ott. A falu mellett pedig kicsit zöldülő fák, némelyik kezd virágozni, rendberakott kertek, néhány metsző, ültetgető ember... Lenn a kisboltnál a babakocsiban Kinga baba aludt békésen, anyukája beszélgetett, a műv.ház előtt fiúk gyülekeztek. Persze van túrás-fúrás is, készül az új faluközpont. És begyújtanak itt-ott a kályhába, kazánba, hűvös még az est. Szóval, ez megér egy sétát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.