Egy vödör szilvával kezdődött... Éva néni becsöngetett, átnyújtotta, megköszöntem, recepteket kutattam, megsütöttem... és most már a spájzban vannak. (Sütöttem, sütögettem úgy 3 órán keresztül, ráadásul férj féltve őrzött vörös borából is tettem hozzá... de nem sokat, becsszó.) Nem főztem már évek óta liternyi barackot, epret... nem, nálam most jött el a nagy lekvárfőzés kezdete.

Azóta szederlekvár is került a polcra (kevéske, drágán), és a hétvégén készítettem lilahagyma-lekvárt, és mivel sok hullott almánk van, kétféle almalekvárt: fahéjast és mentás-vodkás almalekvárt. Tapasztalat: ízlelgetni kell és próbálkozni ízekkel. Gondoljunk a süteményben való felhasználásán kívül piritósra, húsokra (nasira... Norbira ilyenkor ne gondoljunk egy kicsit).

Ötletadó lekvár íz-lista - még vannak gyümölcsök:

• rumos-mákos szilva,
• fűszeres ribizke,
• mentás eper,
• mentás alma,
• fahéjas alma,
• kakukkfüves alma,
• vaníliás fekete ribizli,
• pálinkás sárgabarack,
• zölddió befőtt,
• fekete és fehér ribizli,
• thai chili-lekvár,
• csokis-cseresznyés-pálinkás lekvár,
• gesztenyés cseresznye,
• cseresznyés ribizke,
• szeder-szőlő-bodza.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.