Olimpia van, Londonban. Az első napok egyikén egy magyar ping-pongos legyőzött egy kínait. Egyszer a kínai nyert, egyszer a magyar, aztán előbbi kezdett fáradni. De küzdött. Aztán egyre nagyobb lett a különbség, de még szerzett pontokat. Aztán már nem küzdött. Érezhető volt a pillanat, amikor átengedte a meccset. Ritkán látom, hogy hogyan is zajlik le egy játszma, de most olyan kristálytisztán látszott, hogy mennyire azon múlik valami, hogy belül mit gondolunk. Hogy milyen ereje is lehet a belső erőnek. Vagy akár a belső tartásnak, a gondolkodásnak. Hát akkor hajrá! Fejben dől el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.