No, akkor ezekkel kellene valamit kezdenem. Találtam egy boltban... Hajrá, én!

Nekem olyan nehezemre esik kimenni az őszből... vagy a kert közeléből... Sokszor a friss fűszerek, gyümölcsfák, a fóliasátor jár az eszemben. Jóval kevesebbet vagyunk kinn, Csenge sem szeretne kimenni, én meg csak nézegetek kifelé. Annyi mindent adott ez a tavasz és nyár...

Emlékszem az első tavaszi fűszeres ételekre, a borsikafű aromájára, a földi munkákra, a fóliabeli vetésre. De eszembe jutnak az első blog-élményeim. Leginkább arra gondolok szívesen, amikor Csengével tettünk-vettünk kinn. Azért nem lettem kertlakó, a fűszerek nagyon önállóak tudnak lenni, de így is jó visszagondolni. És úgy érzem, hogy nagyon nehezen engedem el mindezt. Úgy gondolom, még javában tart az év. Talán a jövőtől is tartok egy kicsit... Sikerül-e kijutnom jövőre a piacra...? Hogyan lehetne a szárítást megoldani...? Csomagolás...? És mellette a tanítás...?

Most köd jön. Van varrnivaló, akadnak ilyen-olyan anyagjaim, találok is. Tervezgetek, megtorpanok, és szomorkodok, Ősz...

És dacolok: hiszen itt a rozmaring, a zsályával is kezdhetnék még valamit, a hétvégén kakukkfüvet szedtem a húshoz. Novemberi kakukkfüvet, s ez visszahozott valamit, férjem keresett is valami bort hozzá rögtön. Még a nyári szalmakalapos dísz is kinn van. Nem, Ádvent, még nem jöhetsz. Majd annak is meglesz az ideje.