Olimpia van, Londonban. Az első napok egyikén egy magyar ping-pongos legyőzött egy kínait. Egyszer a kínai nyert, egyszer a magyar, aztán előbbi kezdett fáradni. De küzdött. Aztán egyre nagyobb lett a különbség, de még szerzett pontokat. Aztán már nem küzdött. Érezhető volt a pillanat, amikor átengedte a meccset. Ritkán látom, hogy hogyan is zajlik le egy játszma, de most olyan kristálytisztán látszott, hogy mennyire azon múlik valami, hogy belül mit gondolunk. Hogy milyen ereje is lehet a belső erőnek. Vagy akár a belső tartásnak, a gondolkodásnak. Hát akkor hajrá! Fejben dől el.

Ez egy klasszikus így nyáron, paradicsomszezonban:

paradicsom és mozzarella sajt felszeletelve, felváltva larakva

+ só, bors, egy kis olívaolajjal meglocsolva és bazsalikommmm!

Például pizzához...? Például húshoz...? Például csak úgy este vacsorára...?

Indulás: a gyes hétköznapjaiból, egy már-már félsivatagi éghajlatú tájról.

Érkezés: egy ifjú párhoz Zalaegerszegre, Zeg-re, ahogy ott mondják, a sok csapadéktól mélyzöld Zalába.

Közben: beszélgetés, lazázás, fürdés, játszóterezés Csenge örömére, apró templomok dombtetőkön, kisvasutazás, vihar a pajtában, egerszegi sétálgatás, angol holmik, kelmék boltja... beszélgetés újból... Még olvasom a Nádasdy Borbála-könyvet és éppen arról ír, hogy egy népet a hasán keresztül lehet megismerni. És egy kis családot is: fácánleves, vadkacsa-sült, olívaolajban sült krumpli. Aztán: zöldségsaláta fűszerekkel, őzgerinc-formában sült szalonnál csirkemell.

Tapasztalat, tanulságok:

- próbáljunk meg kiegyensúlyozottak lenni (csak lazán... Béla után szabadon),

- néha vágyakozzunk Zala után, vagy számunkra igazán szép hely után - még el is juthatunk oda,

- együnk úgy, ahogy azok esznek, akikhez utazunk - kóstolgassunk, ismerkedjünk az ízekkel,

- lebegjünk a víz tetején, amikor elmegyünk fürödni (Csengét látva ez nagyon jó),

- legyen fickós és legyen csak csajos program,

- ha vihar van, lehetőleg egy nagy pajtában vészeljük át - ha együtt a család, a barátok, nem fogunk félni sem,

- végül egy kellemes helyen fogyasszunk el egy finom Blendissimot :-)

A legnagyobb élményem pedig egyrészt a sok csapadék miatt a sok zöld terület, a hatalmas fák, az eső után pipáló dombok, amik sajátos karaktert adnak ennek a tájnak, a falvaknak és Zalaegerszegnek is - nagyon barátságos város, szép részekkel. Másrészt Szilvi és Béla, akik egy aprócska "zeg"-i otthonból együtt (!) dolgoznak, kirándulnak, figyelnek, terveznek. Szeretem az így kezdődő történeteket...

Hazaérkezés: valami olyasmit érzek, hogy a szívemben is több az eső, és icipicit minden zöldebb.