Igen, a cím nem véletlen. Úgy érzem, szinte "családtagok" itt-ott a kertben és kinn a fóliasátorban. Bár jó idő volt ma, ott aztán szupermeleg van :-) Remélem, jól érzik magukat.

Nos. Pikírozás elvégezve.

Sajnos sok munkám nem akadt, mert sem a bazsalikom, sem a zamatos turbolya nem gondolta jó helynek a fóliát :-( Azt hiszem, túl mélyre vethettem. Igaz, vetés után jóval később láttam, hogy nem kell az apró magokat túlságosan mélyre szórni, elég talán 0,5 cm. Hm, tanultam belőle. De édesköményhez kell receptet keresnem, abból remélhetőleg lesz elég. Kiváncsi vagyok, mit lehet belőle kihozni :-) A másik a körömvirág volt, sajnos ebből is alig akad. Sebaj, azt főleg gyógyászati céllal vetettem, most máshonnan kell beszereznem. Mert szükség lesz rá, nagy kedve van a városi asszonykának ilyenekhez.

Ha már a "fűszereknél tartok", készítettem néhány képet róluk. Íme:

1. A bejárathoz közel kialakítottunk egy kis fűszerkertet, hogy csak ki lehessen szaladni, ha frissen kell valami. És lassan már kell-het :-) Bal fölső sarokban "jön" a zsálya - férjem teafüve. Fásabb szára ellenére már vannak aprócska új levelei. Fölső felén az a nagy zöld burjánzó valami, no az a szurokfű (oregánó). Tőle jobbra lejjebb van a citromfű, fantasztikus szörpöt készített belőle tavaly a férjuram :-) Az a satnya, nyüzge... az a kakukkfű. Hm... kezelésbe kell vennem. Hiába a kedvencem, elhanyagoltam eddig. Mert őt gondozni kell, úgy igazán oda kell rá figyelni. És a lényeg a jobb fölső sarokban van: Csenge "fűszerkertje" a kakukkfűvel :-)

2. Ő a menta. Erdélyi emlékem az elhagyhatatlan reggeli mentatea. Most férjem teszi rendszresen a teájába reggel, és ebből is készít szörpöt.

3. Aztán itt van a tárkony. Tárkonyos pulykaragu-leves...? Hm, jöhet. Tárkonyos krumplileves...? Ezt azért ritkábban... férjem gyakrabban látná szívesen az asztalon. Most nagyon szép. Hiába, TAVASZ VAN!!!

4. És végül egy kép blog-olvasóimnak, hálából. Tulipánfiúk és tulipánlányok, csak így hívom őket. Nem mellesleg most már arról is fontos a tulipán, hogy akkor virágzik, amikor Csenge született. Szép tavaszunk volt... :-)

Azt már le sem merem írni, hogy vetettem zsázsát, egyelőre egy régi balkonládába. Mostanában valahogy annyiszor szinte szembe jön velem ez a növényke. Próbálkozom... És a főzőklubba is lejutottam. Főzőklub...? 6 csacsogó dörzsölt nőci :-) Polentát készített a soros. Régen nálunk puliszkának ismerték. Jó alapötlet, azt hiszem, újragondolom fűszerekkel, esetleg édességnek. De elsőként a fűszeres variáción gondolkodom (nem leves-kocka kellene bele, ahogy ott készült alapként).

Ennyi minden fért a mai napba. Láthatóan mindenki elfáradt. Csenge kb. 3-tól 7-ig kinn volt, apukája a szőlőben volt, hazahozta a 2011-es nedűt, aztán utána rohangált, és én is így képzeltem. Így jó fáradtnak lenni...

Napi, főleg Húsvét előtti teendőim mellett leginkább totyorgásra futja az idő. Ez jelent felszínes újságolvasást, legózást Csengével, rendrakást és gondolkodást arról, mit fogok csinálni, ha egyszer elalszik...

Elaludt. Én pedig elkezdtem blogokat nézegetni. Fantasztikus, mennyi ügyes, kreatív nő él szerte a Földön és Magyarországon. Ezt nagyon jó látni. A külföldi "fűszer-blogok" nagy része indiai, de ezek között is akad sokféle. A múltkori, kissé furcsa illatos hús révén kicsit idegenkedik tőle az ember lánya, de nem véletlenül tartják a fűszerek hazájának Ázsiát és azokat az országokat. Találtam kedvemre valót - egy magát poétikus gasztrobloggernek nevezőt és egy fiatal indiai anyukát (aki Londonban él). Feliratkozás kipipálva, kiváncsi vagyok a receptre, a képeire, és legfőképpen a fűszereire :-) De a magyar nők és asszonyok sem szégyenkezhetnek. Sütnek, főznek, befőznek, közben varrnak, jótékonykodnak. Mert ez belülről fakad. Ösztönös. És nagyon jó ez így. Fontos pillanat egy nő életében, amikor ez valahol legbelül mind összetalálkozik és úgy érzi, a helyén van.

Fűszereink, bár dacolnak a széllel, az igen kevés csapadékkal, érzik a tavaszt. Miután megmetszettem őket, szépen levelesednek. Nagyon hálás a szurokfű (oregánó), nem túl igényes, de annál ízesebb fűszernövény. Régen ez volt a kedvencem - amíg nem ismertem a kakukkfüvet és a borsikát. A citromfű is rohamos fejlődésnek indult. Ja és még egy fontos lépés: Csenge fűszerkertjében is van már egy kis növényke - egy kakukkfű. Hogy elindult benne is valami, egy rövid jelenet: Szorgoskodik a babakonyhájában, ahol kis fémdoboz, sótartónak kinevezett régi gyógyszeres dobozka... Főz. Odajön hozzám: "Sóóó." Elszalad vissza a konyhához. Megint jön: "Sszószö". "Nem értem..." "Szószö." "Ó, megvan már: fűszer." És felderül az arca :-)

Holnap pikírozás a fóliasátorban. Este pedig jó lenne lejutni a műv.házba a főzőklubba. Még nem voltam, de egyre jobban érdekel.

Jó éjt! És jó borokat! Férjem újabban fel-felnyit egyet a kapottakból. Szerencsére igényes ajándékozók is akadnak :-) Mert próbáljunk igényesek lenni.