Fehérvárcsurgót a virágkiállításon valahogy mindig kegyeibe fogadja Isten: soha sincs szakadó eső és borzalmas hőség sem.  Inkább csak eseget, csöpörög... Isten szereti a növényeket, úgy képzelem. :-)

Így volt ez akkor is, amikor először jártunk itt. Akkoriban a kastély előtt bizonyos időközönként mini-bemutatók, -előadások voltak. Egy ilyet figyeltünk éppen a bukszusok formára nyírásáról, amikor csöpörögni kezdett, aztán esni, még ha csak egy kisebb felhő is kúszott a kastély fölé. Tanakodtunk, de inkább maradtunk, ahogy az előadó is. A kis csoport tagjai a fejükre tették, amit találtak maguknál (táskát, kabátot), aztán kezdtek ernyők is megjelenni. Egyszer csak egy kéz nyúlt felénk a hátunk mögül és egy ernyőt nyújtott nekünk. Hátranéztünk és egy feliratot pillantottunk meg, aztán el is suhant a szoknya. A feliraton ez állt: Károlyi Angelica.

Köszönjük, grófnő!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.