Amikor nagyapám után jópár évvel nagyanyám is eltávozott az élők sorából, anyukám két év után nekiállt kipakolni a házukat. Akkor talált a sok holmi között egy tépet szélű A3-as papírt, rajta halvány ceruzarajzokkal, körökkel és elhalványult feliratokkal. Egyszer csak felismerte: amikor az üres telken álló házba költöztek, nagyapám gondosan megtervezte (nem felskiccelte!), hogy milyen fát hová fog ültetni, sokfélét és sokat. Volt vagy 5-6 mogyoróbokor, ringló, két fajta alma, egy bőven termő cseresznye, egy nagyobb szemű cseresznye, két meggyfa, szilvafa, két (vagy három?) diófa, egy aprószemű körte, és meghagyták a veteményeskertben a fenyőfát. Emiatt ugyan alatta gyérebben termett a hagyma, a sárgarépa, de ragaszkodtak hozzá...

És természetesen egy szederfa is állt a ház közelében. Mert falun ház nem volt szederfa nélkül. Így volt ez férjeméknél is, bár a felújítással sajnos a rossz állapotban (és rossz helyen) lévő szedernek is mennie kellett. Gyümölcsfából itt is van sokfajta. Számon tartják, melyik mikor terem, mennyit, mikor hogyan alakult a termés. Lehetőleg folyamatosan legyen gyümölcs, és eltenni is lehessen belőle (lekvárt, ivólevet).

Az előkert a dísznövényeké, illetve díszfáké: császárfa, japán cédrus, fenyőfák (+ sziklakert, cserszömörce, néhány tuja, és a férjem két bonsai-t is nevelget). Itt azonban díszlik egy kakukktojás: gingko biloba (valószínűleg nem sok falusi kertben díszlett és díszlik egy ilyen példány). Régen az volt ugyanis a szokás, hogy amikor fiatalasszony került a házhoz, a férj ültetett egy fát. Természetesen gyümölcsfát. De Ildikó Bogi talán felmenőihez hűen a gingkohoz ragaszkodott...