Szóval, amióta kiköltöztem a városból, néhány dologban megváltozott az életem. Busszal járok, ráadásul egy randa dombot is meg kell másznom hazafelé (brrr). Sokkal jobban érzem a természet, az időjárás elemeit, változásait. És hiába hiszik sokan, hogy teljesen eldönthetjük, milyen napunk lesz, sok tekintetben ez határozza meg a napjainkat. Aztán azóta közöm van a földhöz - többet gereblyézek, már többször vetettem :-) kezdek belelátni, mikor mit lehet és mit nem. Ja, és az illatok. Virágosak, földszagúak, állatiak, és FŰSZERESEK. És ott van a levendula... Mindehhez persze sok köze van a férjemnek, aki születése óta itt él és akihez én 5 éve férjhez mentem. És mindez különös megvilágításba kerül egy kislánnyal, Csengével.

No, és most jön a lényeg: a fűszerek. Hogy lassan, de folyamatosan egyre több közöm van a fűszerekhez. Kipróbálgatni ezt-azt, megdörzsölni a levelüket, szagolgatni, kifigyelni, mi hol szeret élni. És szeretni őket.

Innen indulok. Hogy hogyan haladok, az sok gondolkodás, hit, Isten, család ügye. És onnan indulok, hogy a levenduláinkat hó födte... vártuk a Napot... és elolvasztotta. És egy kellemetlen esemény is - anyósom tőből levágta a fűszerek egy részét. Kevés van, figyeljük őket és szeretjük. Ez elkeserített... és mérges voltam... de megyünk tovább. Lehet, lesz ez rosszabb is, de most nagy bajt nem csinált (szárazak voltak). De akkor is... szó nélkül...?