Blogomat új helyen igyekszem folytatni, többféle technikai problémám miatt. Szeretettel várom az olvasókat, fűszerszeretőket, építő kritikusokat, ötleteket.

www.fuszereslevendula.blogspot.com

 

Ildikó Bogi

Van egy hely, ahová mindig visszakívánkozunk, a családom, mert van ott valami varázslat, amit még a hároméves kislányunk is megérez: "haza", azt mondja.

Szóval, ha jobban megnézzük az Őrséget...

... tágasnak érezzük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... lehet, hogy hazaérve gyorsan csinálunk egy vargánya-levest :-)

... látjuk, hogy ott szinte természetes, hogy fűszerkert van a ház mellett.

... szerethetik a gyerekeket, mert sokfelé építenek játszóteret nekik :-)

 

... még jobban szeretni fogjuk a fákat és magát a fát, mint építőanyagot is - a gerendákat, a göcsörtjeiket, az illatukat... és hogy milyen meleget is tudnak adni.

 

 

 

 

... látjuk, hogy jó lakóhely is (tudják ezt némely fővárosiak, városiak is, de többségük jól bánik vele).

 

 

 

 

 

 

 

 

... hogy van egy Fűszertár nevű hely (ki tudja, sikerül-e nekik boldogulni, de jó a kezdeményezés).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... megtudhatjuk, hogy a csilingelős autó finom fagyit hoz még a szer tetejére is (kicsi hűtőláda az autó hátuljában).

... észrevesszük, hogy itt ugyanúgy ki lehet feküdni egy nyugágyra, mint a strandon, csak egy kaszálón túl a zöld erdőre látunk rá, vagy a szomszédhoz egy kicsit a sok fán keresztül (mást ad, de nagyon jó ott ücsörögni).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... akkor nem látunk mást, mint ami: egyszerű, egyenes, csöndes, kicsit párás, hűvösebb. Nem lehet máshogy látni, próbáltam. Itt nem találtam alternatívát, semmi kicsit rózsaszín, neon, semmi emeletes marhaság. Persze, akad itt is rossz indulat, kicsit erőszakos eladó, tejpor a szomszéd országból. De valahogy mégis haza akar az ember hozni innen valamit: a szabadságot, vagy a motivációt, amit ad. Így éreztem én...

Ildikó Bogi 2013.07.24. 23:21

Hírek

  • Június 1. óta összesen 36 mm! csapadék hullott nálunk. Gyanítom, máshol sem sokkal jobb a helyzet. Elkezdtem öntözni néhány fűszernövényemet, pl. a kakukkfüvet, hogy szebb formáját próbálja hozni. "Add már, Uram, az esőt...!"
  • Népes bazsalikom-táborom van :-) de sajnos nem saját termés, egyet kivéve: bazsalikom, törpe bazsalikom, bordó / lila bazsalikom, thai bazsalikom (saját). Próbálkozásom a citrom és fahéj illatúval idén kudarcba fulladt. Majd jövőre... Rajongásom a bazsalikom iránt amúgy töretlen - nagyon zamatos, finom :-)
  • Néhány fűszernövényt visszametszettem, pl. oregánó (szurokfű), majoranna. Szétdőlt, barnulni kezdett, szerintem jól tettem: szép új hajtásokat hoznak.
  • A menta árnyékban jól bírja a közel 40 fokot is, és igazi hűsítő sok mindenhez :-)
  • Van egy új kedvencünk is: a zsálya. Mutatós, bokrosodó növény. Tonhalhoz, cukkinihez használtam eddig, sikerrel.
  • Levendulát learattam - nemrég az angol (hosszabb szárú) változatot is. A leghosszabb szár 63 cm-nyi volt (az összehasonlítás kedvéért mellétettem egy mobiltelefont és egy palackot).

 

 

 

 

 

 

 

 

  • Lekvárkészítés folyamatban, még jön a szilva, körte :-) Eddigi kunsztjaim: sima baracklekvár, rozmaringos baracklekvár, meggyes-kókuszos baracklekvár, marcipános-fahéjas baracklekvár, sima eperlekvár, levendulás eperlekvár, furmintos eperlekvár (legutóbbi Énszilvikém után szabadon). Hajrá!

 

 

 

 

 

 

 

 

  • Lakik a kertünkben egy süncsalád (sünmama három kicsinyével)... és Bendegúz, azt hiszem, most megtalálta őket.  (Azt hiszem, közbe kell lépnem...)

 

További szép nyarat! Tanár kollégáknak külön üzenem, hogy jól használják ki a hátralévő heteket - nyugágy, család, kirándulás, finomságok, bor...

 

Itt az ideje a fűszerek eltevésének. Miért most? Tapasztalatom szerint virágzás után már nem olyan zsengék a fűszerek levelei, mint most, fásodik a száruk is, dőlnek jobbra-balra, így sárosabb is lehet.

Legyünk igényesek! Ne szedjünk, ne vegyünk foltos, lyukas levelű fűszert! Lehetőleg ismerjük, hogy honnan való - ne árokparti, állattartó telep közelében lévő helyről származzon. Válasszunk erős, friss leveleket (ne félig-meddig száradó, láthatóan nem frissen szedetteket)! Így persze a legjobb, ha magunk termesztjük őket, nem túl ördöngős. Panelban is lehet - akadnak erre alkalmatlan fajták, de pl. bazsalikomot, kakukkfüvet lehet. Apropó bazsalikom! Ha boltban vásároljuk, használunk belőle, ne ijedjünk meg, adjunk időt neki, újabb leveleket fog hozni.

Fagyasztani valók: kapor, petrezselyem, menta, citromfű, lestyán, bazsalikom.

Szárítani valók: szurokfű/oregánó, kakukkfű, rozmaring, zsálya, majoranna, borsikafű/csombor.

Nem érdemes: snidling.

1 órányi munkával eltettem öt félét a hűtőbe, szárad a szurokfű, borsika, majoranna.

1. Szedés.

2. Mosás.

3. Szárogatás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. Csomagolás (majd mehet a hűtőbe), szárogatóra rakosgatás,  csokorbakötés szárogatáshoz, (későbbiekben morzsolás, aprítás).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szárítás: szellős, meleg helyen, ne tűző napon (szekrény tetején, szárogatón, asztalon stb.).

 

 

 

 

 

 

+ A fűszerek lemosásához használt víz újrahasználva - fák tövéhez, növényekre öntve.

Ilyen forró napokon jól jön valami hűs édesség, legyen például főzés-sütés nélkül készíthető málnás tortácska.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzávalók:

Alap - 18 dkg kakaós keksz és 5 dkg vaj. Előbbit lereszelem/ledarálom, utóbbit megolvasztom és összekeverem őket, belenyomkodom egy tortaformába.

Krém - 2 dl habtejszínt felverek, hozzáteszek kb. 3,5-4 dl tejfölt, ízesítem 10-15 dkg porcukorral, 1 evőkanál citromlével, vaníliás cukorral, zselatint teszek hozzá (meleg vízben felkeverve) + a kb. 2 marék málna felét belekeverem. Ráöntöm a kekszes alapra, beteszem a hűtőbe, majd amikor már kezd dermedni, díszítem a többi málnával.

És váratlanul előveszem a hűtőből, amikor már kezd lankadni a család délután :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... részt vesz szinte mindenben. Magokat vet, öntöz, kutyázik, fűszert szed, beleszalad a mezőbe, megszagolja a virágokat, letépkedi a szirmokat, metsz, elviszi az ágat, füvet nyír (télen havat nyír), ás, ácsorog a pocsolyában, levendulát dugványoz, belenéz az esővízgyűjtőbe, epret, meggyet, cseresznyét szed, szőlőt szüretel, összehasonlítja a növényeket, létrát cipel... és természetesen fára mászik... :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ildikó Bogi 2013.06.19. 23:44

Levendula

Csak így egyszerűen: levendula. Jelzők, színek, szójátékok nélkül. Döngicsélő méhekkel, ide-oda röpködő lepkékkel...

Kimentem, hogy elkezdjem szedni. A 8-9 levendula bokrunk nem együtt "érik", szinte mindegyik más fázisban van. Most már látom: akkor jó szedni, amikor a méhek is dolgoznak rajtuk és lehetőleg erős napsütésben. Ők már csak tudják... Próbálkoztam tartani velük a tempót, de... aztán rájöttem, hogy minden áron nem avatkozhatok ebbe bele. Legyen bár annyival kevesebb összegyűjtött virág, de inkább nem. Találkozok néha ilyen pillanattal: megtehetném - lefényképezhetném, leszedhetném, elmondhatnám, megcsinálhatnám, de... nem szabad.

Ettől függetlenül szépek. Levendulák. Jelzők, színek, szójátékok nélkül.


 

 

 

 

 

 

 

 

                 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ildikó Bogi 2013.06.19. 23:17

Szeretek...

... anyának lenni, mert jó megismerni egy kis emberkét, gondoskodni róla, nevelgetni, még ha olykor mérges is vagyok,

... feleségnek lenni, mert a férjemnek inget vasalni, főzni, otthont teremteni jó,

... negyvenes nőnek lenni, mert már nem akarok minden áron megfelelni, mindig másra figyelni,

... főzni, mert jó túllépni a pörköltön (bár az is finom tud lenni),

... testvérnek lenni, mert jó, ha tudja, hogy valaki gondol rá,

... barátnak lenni, mert figyelhetek, segíthetek, nevethetek, sírhatok valakivel,

... és végül: fűszereket tartani otthon, mert az csavarint egyet a dolgok állásán...

 

Gyönyörűek a levenduláink, a hétvégén aratás!

Mindemellett ismét megpróbálkozunk a levendula dugványozásával, tavaly egy sem eredt meg. A folyamat a következő:

 

1. Előkészítjük a helyüket: minél jobb minőségű homokot teszünk cserépbe, ládába, kisebb régi műanyag cserepekbe.

2. Szép levendulabokrainkon apró kis hajtásokat keresünk, lecsipegetjük őket. Általában alul, vagy a bokor közepén vannak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. Lehúzzuk az alsó levélkéiket, finoman.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. Szöggel kis lyukakat fúrunk a homokba. Gyökereztető porba mártjuk a kis hajtás végét és beletesszük a lyukba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. Végül párás, meleg helyre tesszük őket (mi a jelenleg rettenetesen párás fóliasátorba tettük be őket).

 

Minél többet dugványozunk, hogy minél nagyobb esélyt adjunk annak, hogy sikerüljön a dugványozás.

A hajtások nálunk nem különböző méretűek, hanem mi összesen háromféle levendulát dugványoztunk: hagyományosat, hosszú szárút és a fehérvárcsurgói kertkiállításon vásárolt rózsaszínt.

 

 

+ 1 Hagyjuk, hogy a gyermekünk is fúrja a lyukat, vigye a ládát, mert ez irányú  akaratát és levenduladugványozási kedvét nem törjük le semmiképpen.

 

 

 

 

... barátokkal, egy szombaton.

 

 

Grillezniivaló husokkal, virslivel, sütőben sült krumplival, köretként még kakukkfüves, vajban megforgatott sárgarépával... És igen, borozgattunk is... :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Drága, ízletes (és némi ízfokozókkal kevert) szószok helyett magam készítettem a (saját) rukkolához az önteteket, háromfélét. És a móka kedvéért neveket is adtam nekik (ez változtatható):

  • Fickós: csilis-fokhagymás-borsos,
  • Simánsnidlinges,
  • Szantropé :borsika- és kakukkfüves.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindhárom alapja ugyanaz: tejszínes sajtkrémet összekevertem tejföllel.

 

Kalandra fel! Csajok, Fiúk, legyetek kreatívak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása